Úgy tűnik, kissé nyugisan poroszkálunk a Mikó-ügy mellett, holott hosszú
évek óta igazi, nagy lehetőség a közösségi kísérletekre. Egészen
pontosan azt felmérni, hogy képes-e a magyar közösség valami fontos ügy
mellett kiállni, ugyanis érthető okok miatt a politikusai ezt nem
szeretik feszegetni, s mielőtt tovább lépnénk, itt elkelne pár mondatnyi
magyarázat.
Tucatnyi kolumnát összeírunk arról, hogy egyre keményebb és magasabb falnak ütközik a véleményét érvényesíteni akaró román értelmiség a politika által behálózott média miatt, és ezért már veszélybe került a szabad véleménynyilvánítás, ugyanakkor a hazai magyar közösség nem működtet még csak kísérletképpen sem ilyesmit.
Ugyanis míg a román értelmiség több blogportálon is átlátható módon, tucatszám megosztja egymással és a nagyközönséggel a véleményét, és ily módon legalább rávilágít a létező kommunikációs katasztrófára, a magyarok még csak meg sem kísérlik ezt. Mert nekünk tévénk nincs ugyan, de ugye milyen szép számban rádiózunk, és milyen sok újságunk van – a tömbben. Amely médiával pedig csak annyi a baj, hogy gazdasági és – sajnos – létszámbeli okok miatt túlságosan közel van, vagyunk a politikusokhoz.
Ez persze nem baj, hiszen nem leprások azok, az embernek lehet politikus barátja, komája, szomszédja, elmehet vele biciklitúrára, de igenis, veszélyes az újságíró és a politikus közelsége, amikor kényes kérdések merülnek fel. Ennek pedig egyszerű oka van, a hitelesség kérdése. A politikai mindennapokba nagyon sok minden belefér, ha az ember sikereket akar elérni, a média pedig más szinten működik, és ha túl közel vagyunk – márpedig ez van –, az olvasó nem kaphat két, jól elkülöníthető véleményt, ami meg a maga során erősíthetné az ügyet.
Ezért kissé gyanakodva szemléltem előbb a mikós www.13020.ro) honlapot, de alaposabb szemügyre vétel után megnyugtató például a kezdeményezők listája, hiszen a politikusokat kell megbíznunk, hogy többek közt a közösségi vagyonunkat megvédjék. Mert a Mikó az, és ha rossz törvény miatt veszélybe kerül, törvényt kell változtatni, és meg kell mozgatni minden követ, hogy az intézményt az kezelje, akire a létrehozó közösség rábízza azt. Ez a feladat.
Tucatnyi kolumnát összeírunk arról, hogy egyre keményebb és magasabb falnak ütközik a véleményét érvényesíteni akaró román értelmiség a politika által behálózott média miatt, és ezért már veszélybe került a szabad véleménynyilvánítás, ugyanakkor a hazai magyar közösség nem működtet még csak kísérletképpen sem ilyesmit.
Ugyanis míg a román értelmiség több blogportálon is átlátható módon, tucatszám megosztja egymással és a nagyközönséggel a véleményét, és ily módon legalább rávilágít a létező kommunikációs katasztrófára, a magyarok még csak meg sem kísérlik ezt. Mert nekünk tévénk nincs ugyan, de ugye milyen szép számban rádiózunk, és milyen sok újságunk van – a tömbben. Amely médiával pedig csak annyi a baj, hogy gazdasági és – sajnos – létszámbeli okok miatt túlságosan közel van, vagyunk a politikusokhoz.
Ez persze nem baj, hiszen nem leprások azok, az embernek lehet politikus barátja, komája, szomszédja, elmehet vele biciklitúrára, de igenis, veszélyes az újságíró és a politikus közelsége, amikor kényes kérdések merülnek fel. Ennek pedig egyszerű oka van, a hitelesség kérdése. A politikai mindennapokba nagyon sok minden belefér, ha az ember sikereket akar elérni, a média pedig más szinten működik, és ha túl közel vagyunk – márpedig ez van –, az olvasó nem kaphat két, jól elkülöníthető véleményt, ami meg a maga során erősíthetné az ügyet.
Ezért kissé gyanakodva szemléltem előbb a mikós www.13020.ro) honlapot, de alaposabb szemügyre vétel után megnyugtató például a kezdeményezők listája, hiszen a politikusokat kell megbíznunk, hogy többek közt a közösségi vagyonunkat megvédjék. Mert a Mikó az, és ha rossz törvény miatt veszélybe kerül, törvényt kell változtatni, és meg kell mozgatni minden követ, hogy az intézményt az kezelje, akire a létrehozó közösség rábízza azt. Ez a feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése