Ha még Mózes könyve is a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium
mellett szól, akkor mi nem veszíthetünk. Nagy Boldog Asszony anyánk
ünnepén lejöttek a Görgényi Református Egyházmegye papjai, esperese,
presbiterei, átjött az udvarhelyi esperes is. Soha ilyen istentisztelet
nem volt ebben a tisztességben megmaradt városkában.
Mintegy százan voltak jelen, és egymás után, csak lélegzetvételnyi szünetekkel hangzottak el a zsoltárok. Uram, Te szerkesztetted, sugalltad, intetted be ezt a prédikációt.
Aki belénk lehelte a tudatot meg a lelket, az, csak az tehette.
Megnőtt erre az órára a ránk ügyelő ügyeletes csendőrök száma is. Nem zavartak.
Mózes könyvéből az idézet a palástban megjelent lelkészek kezében, hatalmas betűkkel: NE KÍVÁND FELEBARÁTOD HÁZÁT! Én itt nagybetűkkel, felkiáltójellel írom, mert a magyar nyelvtanban nincs olyan figyelmeztető jel, amely ide illenék. Könnyező jelet, áhítat jelét, a köszönet jelét nem vezették be még.
Urunk, te voltál és vagy hajlékunk, és most a román állam el akarja venni a Kollégiumot, szellemi hajlékunkat... Minden könyvünkben, minden esedezésünkben, minden tevékeny hétköznapunkban benne van házunk és nemzetünk védelme. És benne Mózes könyvében is tán. Másképp meg nem élhetünk.
A tüntetést kezdeményező fiatal bikfalvi lelkész minden bizonnyal bevonul egyházunk történetébe. Melyikbe? Valamelyik magyar egyházéba, s mindahányba. Sánta Imrét ma másfél órára helyettesítette maga az Egyház az imában, a Görgényi Református Egyházmegye képében.
Ha Isten az embert a maga képére formálta, igen-igen szép volt a Mindenható ezen a feledhetetlen ünnepi délutánon. Búcsúztak a lelkészek: – Békesség veletek, békesség Istentől.
Mi elköszöntünk. Boldog lehetett a mi Sánta Imrénk: vele vagyon egy egész nép! Mert igaza van.
A gyermekek a tegnapi tüntetésen magyar koronás címert rajzoltak a járdára. A görgényiek egyike se lépett a rajzra.
Mintegy százan voltak jelen, és egymás után, csak lélegzetvételnyi szünetekkel hangzottak el a zsoltárok. Uram, Te szerkesztetted, sugalltad, intetted be ezt a prédikációt.
Aki belénk lehelte a tudatot meg a lelket, az, csak az tehette.
Megnőtt erre az órára a ránk ügyelő ügyeletes csendőrök száma is. Nem zavartak.
Mózes könyvéből az idézet a palástban megjelent lelkészek kezében, hatalmas betűkkel: NE KÍVÁND FELEBARÁTOD HÁZÁT! Én itt nagybetűkkel, felkiáltójellel írom, mert a magyar nyelvtanban nincs olyan figyelmeztető jel, amely ide illenék. Könnyező jelet, áhítat jelét, a köszönet jelét nem vezették be még.
Urunk, te voltál és vagy hajlékunk, és most a román állam el akarja venni a Kollégiumot, szellemi hajlékunkat... Minden könyvünkben, minden esedezésünkben, minden tevékeny hétköznapunkban benne van házunk és nemzetünk védelme. És benne Mózes könyvében is tán. Másképp meg nem élhetünk.
A tüntetést kezdeményező fiatal bikfalvi lelkész minden bizonnyal bevonul egyházunk történetébe. Melyikbe? Valamelyik magyar egyházéba, s mindahányba. Sánta Imrét ma másfél órára helyettesítette maga az Egyház az imában, a Görgényi Református Egyházmegye képében.
Ha Isten az embert a maga képére formálta, igen-igen szép volt a Mindenható ezen a feledhetetlen ünnepi délutánon. Búcsúztak a lelkészek: – Békesség veletek, békesség Istentől.
Mi elköszöntünk. Boldog lehetett a mi Sánta Imrénk: vele vagyon egy egész nép! Mert igaza van.
A gyermekek a tegnapi tüntetésen magyar koronás címert rajzoltak a járdára. A görgényiek egyike se lépett a rajzra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése