2012. szeptember 21., péntek

Mindig is folyt a hercehurca a Mikó körül

A sepsiszentgyörgyi iskoláért tüntető református lelkipásztor szerint összmagyar ügy a visszaállamosított kollégium sorsa
Politikai ügynek gondolja a Székely Mikó Kollégium körüli bonyodalmakat Sánta Imre. A sepsiszentgyörgyi iskolát érintő román újraállamosítási ítélet ellen öt hétig tüntető bikfalvai református lelkésszel az ellentmondásokat, az emlékeket, valamint a hivatása és a politika közötti kapcsolatot kutattuk.

Sánta Imre: Közéleti kérdésekben meg kell szólalnunk (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Mióta lelkész?
– 1998-ban végeztem, azóta sok helyen megfordultam. Bikfalván hat éve szolgálok.

– A Mikóba járt?
– Az általános iskola nyolc évét és az első gimnáziumi évemet ott töltöttem. Az úgynevezett forradalom után újraindult a felekezeti oktatás, így a kolozsvári református líceumban érettségiztem. A Mikót azonban saját iskolámnak tekintem, már csak azért is, mert megtapasztaltam, milyen az iskolaépület nélküli diáklét – Kolozsváron „megtűrtek” voltunk, egy általános iskolában kaptunk néhány osztálytermet. Nem szeretném szülőként megtapasztalni azt, hogy a gyerekeim­nek nincs iskolája.

– Mit köszönhet a kollégiumnak?
– A Mikó ’89 előtt semmiben nem különbözött a többi iskolától, de a falakon belül maradt egy olyan szellemiség, amelyet a régi tanárok által oktatott nemzedék megőrzött. Nevelés terén sok többletet nem kaptunk, egy életérzés volt oda járni. Büszkék voltunk pusztán a mikós létünkre. A világnézetemet inkább a kolozsvári éveim határozták meg.

– A református egyház tíz éve kapta vissza a Székely Mikó Kollégiumot. Ezután minden rendben ment?
– Nem. Kezdettől fogva folyt a jogi hercehurca. Az épület még a visszaszolgáltatási törvény hatálybalépése előtt egy kormányrendelettel került vissza az egyházhoz. Volt egy melléképülete, amelyben annak idején tanári lakásokat tartottak fenn. Az egyház erre is igényt tartott, de időközben a lakásokat az állam mint tulajdonos eladta a – tanárok helyére beköltözött – bérlőknek. A visszaszolgáltatás után ők indították a pert, egyéni érdekből. Rosszhiszemű vásárlók voltak, mert nagyon jól tudták, hogy lakhelyük nem az államé. A történtekben persze az akkori igazgató és a – még mindig pozícióban levő – megyei főtanfelügyelő is ludas, utóbbi elsőként jelezte a kormányhivatalnak, hogy vizsgálják felül a visszaszolgáltatást. Ekkor indult meg a polgári per, amelynek végén megállapították, hogy mindkét épület jogosan került vissza az egyházhoz. Az új eljárásra, a törvények szerint, egyetlen lehetőség volt: a bűnügyi felelősség felvetése. Ez megtörtént, így az ismert ítélettel – a visszaszolgáltatási bizottság három tagjának bebörtönözésével – záruló eljárás már mint büntetőper került a buzaui bíróságra.

– Mit lehetett ebben bűnügyi szempontból megfogni?
– A feljelentők arra hivatkoznak, hogy az épület soha nem volt az egyház tulajdona…

– …mert közadakozásból épült. De ilyen alapon az összes templomot elvehetnék.
– Pontosan. Az egyház nonprofit szervezet volt és marad, minden ingatlanja közadakozásból épült. A jogot persze lehet csűrni-csavarni, de szerintem ennek az ügynek semmi köze az igazságszolgáltatáshoz: politikailag és a titkosszolgálatok által irányítják.

– Mi dolga van egy lelkésznek egy politikai ügyben?
– A lelkész szolgálata nem merülhet ki abban, hogy az adott helyi közösségben elvégzi a kötelességét, és minden marad a templom falain belül. Számomra az is fontos, hogy milyen az emberek mindennapi élete – amelyet sajnos a politika irányít. Nem állítom, hogy bele kell avatkoznunk a politikába, de közéleti kérdésekben feltétlenül meg kell szólalnunk. Nem szabad, hogy közömbös legyen számunkra az, ami a közösségünkkel történik. A lelkésznek pásztorként felelőssége van abban, hogy kimondja, amit képvisel.

– Szeptember 1-jén, az igazság napján tüntettek a kollégiumért. Előtte ön írt egy nyílt levelet, amelyben azt kéri, hogy a rendezvényt ne tegyék politikai aktussá. Ezt komolyan gondolta? Az ítélettel egy RMDSZ-es államtitkárt is leültettek.
– Azzal, hogy minden párt jelezte részvételét az igazság napján, az erdélyi társadalmon belül rég nem tapasztalt összefogás látszott körvonalazódni, mindenki belátta, hogy a Mikó sorsa az egész erdélyi magyarság ügye, mert veszélyes precedenst teremthet. Ezen azonban éket ütött, hogy – főleg – az RMDSZ próbált rátelepedni a kezdeményezésre. Rögtön politikai viták kezdődtek. Ekkor fogalmazódott meg bennem a levél, amelyben azt kértem a politikusoktól, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, és ne silányítsák politikai kérdéssé ezt az összmagyar ügyet.

– Sikerrel járt?
– Részben. Úgy érzem, sikerült egészséges egyensúlyt találni, noha azt kértem, hogy a politikusok tartsák távol magukat a rendezvénytől.

– Most mi következik?
– Az elítéltek fellebbeztek, október 5-én lesz a tárgyalás.

– Decemberben meg a választások. Mire számít?
– Sok jóra nem. Politikai síkon oldódhat meg az ügy; úgy, hogy a választások után az RMDSZ folytatja a „valamit valamiért” politikát, ahogy ez a visszaszolgáltatásnál is történt: a vonatkozó törvény kihirdetése előtt visszaadták a Mikót, de kértek is érte valamit.
Vörös Szabolcs 
 

2012. szeptember 7., péntek

Sánta Imre: Virtuális Mikó-járda

Sánta Imre

Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 6.

Napi Ige: Zsoltárok 3, 2-5
„Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén.”


Gondolat:
Ha vannak is ellenségeid, akik rossz szándékkal közelítenek feléd, ne rettenj meg, mert karjuk erejénél és hatalmuknál erősebb a lélek, amely az égnél magasabban szárnyal, és Isten közelségében oltalmat és megnyugvást talál.

Imádság:
Uram! Oly gyakran érezzük elesettségünket, kiszolgáltatottságunkat e világ hatalmasságaival szemben. De magunkra hagyatottságunk ellenére is töretlen hittel kiáltunk Hozzád, mert Te vagy egyetlen bizodalmunk. Kérünk, őrizz meg minket a gonosz szándékú emberektől, oltalmazó kezedet nyújtsd ki felénk és áldásod kísérjen minket. Ámen.

Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 7. 

 Napi Ige: Zsoltárok 13, 2-6
„2Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? 3Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 4Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! 5Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! 6Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.”

Gondolat:
Istent nem a beláthatatlan világmindenség távolában kell keresni. Elég csak kinyújtanunk kezünket és már bele is kapaszkodtunk segítő jobbjába, elég felnyitni szemünket és már meg is láttuk Őt a teremtett világ legapróbb rezdülésében is, elég imára nyitni ajkunkat és máris jön a felelet.

Imádság:
Uram! Te tudod, hogy a kísértések között néha elbizonytalanodunk, lankad a hitünk és azt érezzük, hogy elhagytál minket. De Te jöjj közel hozzánk minden csüggedésünkben, jelentsd ki magad gyermekeid számára, hogy a tetőled kapott Lélek ereje által megálljunk a hitben a kísértések idején, vagy ha külső ellenség rettent. A Te arcod világossága ragyogjon ránk minden nap. Ámen.

Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 8.

Napi Ige: Zsoltárok 17, 6-9
„ 6Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! 7Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. 8Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába9a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak. ”

Gondolat:A csoda nem abban áll, hogy Isten rendkívüli módon beleavatkozik az életünkbe, hanem abban, hogy képessé tesz minket arra, hogy megértsük mindazt, ami az Ő akaratából velünk történik.

Imádság:Uram! Imádságainkat meghallgató Istenünk! Gyermeki bizalommal fordulunk most is hozzád, mennyei Atyánkhoz, mert tudjuk, hogy fohászaink eljutnak Hozzád. A Te gondviselő szereteted oltalmazott minket mindezidáig, és boldog bizonyosságunk, hogy a Te kegyelmed soha nem fog elhagyni minket. Életünk apró kis csodáiban jelentsd ki magadat számunkra, és taníts minket felfedezni jelenlétedet életünk eseményeiben. Ámen.

Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 10.

Napi Ige: Zsoltárok 27, 11-14
„   11Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! 12Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. 13De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. 14Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! ”

Gondolat:
Isten egy jól meghatározott céllal teremtett erre a világra, és hajlandó segíteni abban, hogy betöltsd rendeltetésedet. Ehhez azonban hosszú út vezet, amelyet sötét mellékutcák kereszteznek, és amelyek között könnyen eltévedhetsz. De a helyes utat a Lélek világossága ragyogja be, ehhez pedig a kapcsoló a kezedben van: a hittel mondott imádság.

Imádság:
Uram! Köszönjük neked, hogy nem kell céltalanul bolyonganunk ebben a világban, hanem felhasználsz áldott eszközökként a Te kezedben országod építésében. Add, hogy a Szentlélek mennyből jövő fénye világítsa be azt az utat, amelyet követnünk kell, hogy felismerhessük a Tőled kapott szolgálat lehetőségét, és betöltsük rendeltetésünket ebben a világban. Adj ezért bátor szívet és reménységet, jóságod kövessen utunkban. Ámen.

Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 11.

Napi Ige: Zsoltárok 28, 6-9
„ 6Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat. 7Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát. 8Az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. 9Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!”

Gondolat:
Minden felelősen gondolkodó magyar ember joggal aggódik ma a nemzet jövőjéért. De minden aggodalom reménységgé változik, ha lesz elég hitünk és bizalmunk ahhoz, hogy hazánkat és népünket minden kétkedés nélkül Isten kegyelmébe ajánljuk.

Imádság:
Uram! Legyen áldott a Te neved mindazért a kegyelemért és gondviselésért, amelyben magyar népünket részesítetted a történelem folyamán. Téged áld szívünk és szánk, hogy akaratod szerint nekünk ajándékoztad ezt a földet, amelyet hazánknak mondhatunk. A Te kezedbe ajánljuk továbbra is a földet, amelyből vétettünk, és azt a népet, amelynek fiai vagyunk. Légy oltalmazója ennek az országnak és hű pásztora nemzetünknek. Ámen.

Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 12.

Napi Ige: Zsoltárok 33, 13-22
„13Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. 14Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. 15Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. 16Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. 17Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. 18De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. 19Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. 20Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. 21Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. 22Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!”

Gondolat:
Minden ember, aki úgy gondolja, hogy elég okos és erős ahhoz, hogy terveit és kitűzött céljait megvalósítsa, csalódni fog. Mert előbb vagy utóbb saját korlátaiba ütközik, és szükségszerűen rá fog döbbenni arra, hogy nem elég önmaga számára. De aki tudja, hogy Isten él és uralkodik, megtalálja azt a lehetőséget, amely továbblendítő erővel hat a legreménytelenebb élethelyzetben is.

Imádság:
Uram! Te teremtetted az embert, Te adtál neki élő lelket. És Te tudod, hogy milyen gondolatokat és érzéseket hordozunk magunkban. Ments meg minket az elbizakodottságtól, a gőgtől és az önelégültségtől. Taníts meg benned bízni és rád hagyatkozni minden élethelyzetünkben, hogy soha ne csüggedjünk el, hanem a Te Lelked áldása nyomán tudjuk Tőled kérni és várni a segítséget és megtartatást. Légy és maradj mindenkor erős várunk és oltalmunk. Ámen.

Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 13.

Napi Ige: Zsoltárok 35, 23-28
„ 23Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem! 24Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek! 25Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! 26Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! 27Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja. 28Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.”

Gondolat:
Mi az igazság? Pilátus is ezt kérdezte Jézustól, és azóta is kérdés maradt a földi halandó számára. Mindenki foggal, körömmel ragaszkodik vélt agy valós igazához, de a hívő ember számára Krisztus az igazság. Aki ezt megérti, annak könnyebb lesz megítélni mindent, ami ebben a világban történik. A Pilátusok viszont soha nem fogják megérteni.

Imádság:
Uram! Tudjuk, hogy Te mindenkor gyermekeid javát akarod, és hogy egykor majd érvényre jut a Te igazságod. Addig is, amíg földi igazságainkért harcolunk, ismertesd meg velünk azt örök érvényű igazságot, amelyet szent Fiad hozott el ebbe a világba, és segíts minket abban, hogy ez a szent titok legyen meghatározója egész életünknek. Áldj meg minket Szentlelkeddel, hogy megértsük titkaidat, amelyeket elrejtesz ugyan a kétkedők elől, de amelyeket nyilvánvalókká teszel a benned bízók számára. Ámen.

Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 14.

Napi Ige: Zsoltárok 44, 2-4
„  2Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.  3Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.  4Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.”

Gondolat:
A múlt ismerete nélkül nem tudjuk megélni a jelent a maga teljességében és nem tudunk élhető jövőt sem teremteni az utánunk következő nemzedékeknek. Lássuk meg a múltban Isten cselekvő jelenlétét, és tanuljuk meg tisztelni azokat, akik számunkra a jelent készítették elő, és munkálkodjunk azon, hogy olyan jövőnek legyünk letéteményesei, amely számon tart majd minket.

Imádság:
Uram! Hálát adunk neked, hogy az elmúlt évszázadokra visszatekintve láthatjuk a Te felséges jelenlétedet, amely áldás és segítség volt elődeink, ősapáink és ősanyáink számára. Köszönjük, hogy általuk jelent teremtettél számunkra, és hogy hajlandó vagy megáldani minket abban a munkában és szolgálatban, hogy jövőt építhessünk gyermekeink, unokáink, az utókor számára. Te őrizted meg népedet, Te kormányozod bölcsen életünket és hisszük, hogy az elkövetkezőkben is kinyújtod felénk oltalmazó karodat. Legyen ezért áldott a Te szent neved. Ámen.

2012. szeptember 6., csütörtök

Sánta Imre: Virtuális Mikó-járda – 2012. szeptember 6.

Napi Ige: Zsoltárok 3, 2-5
„Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén.”

Gondolat: 
Ha vannak is ellenségeid, akik rossz szándékkal közelítenek feléd, ne rettenj meg, mert karjuk erejénél és hatalmuknál erősebb a lélek, amely az égnél magasabban szárnyal, és Isten közelségében oltalmat és megnyugvást talál.

Imádság: 
Uram! Oly gyakran érezzük elesettségünket, kiszolgáltatottságunkat e világ hatalmasságaival szemben. De magunkra hagyatottságunk ellenére is töretlen hittel kiáltunk Hozzád, mert Te vagy egyetlen bizodalmunk. Kérünk, őrizz meg minket a gonosz szándékú emberektől, oltalmazó kezedet nyújtsd ki felénk és áldásod kísérjen minket. Ámen.
Forrás itt. 

57 nap + 1 - Tüntetés a Székely Mikó Kollégiumért - Bagoly György videója

2012. szeptember 4., kedd

Ötvenhét nap az iskola előtt

Albert Levente felvétele
Albert Levente felvétele

Ötvenhét napon, összesen száztizennégy óra hosszan állt a Székely Mikó Kollégium kapujában Sánta Imre bikfalvi református lelkész, eleinte egyedül, majd többedmagával. Az iskola visszaállamosítása elleni tiltakozást ezen a módon nem folytatja – jelentette be tegnap –, de boldog lenne, és időnként újra kijönne, ha valaki átvenné tőle a székely zászlót, és délutánonként továbbra is az ügyért aggódók gyülekeznének össze eszmét cserélni, énekelni és imádkozni.
Tegnap ismét hetven fölötti létszámban csatlakoztak hozzá, kevés kivétellel ez volt a szokásos létszám – bár olykor többen is, máskor pedig kevesebben szánták rá a szabad idejüket a nyilvános állásfoglalásra. Sánta Imre úgy érzi, célját elérte: ez nem feltétlenül a tömegek, hanem inkább az állóvizek megmozgatása volt, a közvélemény érdeklődésének felkeltése: ma már a Mikó-ügyre és egyéb jellegű magyar közösségi gondokra is érzékeny az erdélyi magyarság. Az már csak ráadás, hogy július elejétől augusztus végéig olyan közösség kovácsolódott össze a járdán, amely felelősen gondolkozik, és amelyre bármikor, bármilyen ügyben számítani lehet: óriási dolog, hogy Sepsiszentgyörgyön száz-kétszáz vagy ezer ilyen ember él. Szeptember elsején azonban nem ér véget a harc, nem szabad megnyugtatni a lelkiismeretünket: ez még csak a kezdet, és még nem tettünk meg mindent, továbbra is helyt kell állni, mindenkinek a maga helyén – mondotta búcsúzóul az egybegyűl­teknek, akiknek egy-egy kézfogással egyenként is köszönetet mondott. Volt, aki lelkesedett, és volt, aki sírt, és többek kezében lehetett látni azt a bibliai idézetet, amelyre eddig támaszkodtak: „Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem” (Jób könyve 27,6). Közben a parkban zajlott az élet, jöttek-mentek a kisgyermekes családok, idősek, fiatalok, rendfenntartók, a mai megmozdulás szervezői.
A pódium már elkészült, egy angol nyelvű óriásplakát felfüggesztésével birkóztak még. Hét óra előtt az erdélyi református egyházkerület püspöke, Papp Géza is megérkezett, Antal Árpád polgármesterrel együtt odament a már több székely zászlót is lengető csoporthoz, és megköszönte az 57 napi kiállást. A már összeszokott tüntetők a himnuszéneklés után váltak el, ma azonban 10.30 órakor újra találkoznak megszokott helyükön, és együtt vonulnak fel az Igazság napján.
Szerző: Demeter J. Ildikó

Háromszék, 2012. szeptember 1.

Zarándoklat a Mikóért

Zsoltárszótól volt hangos, ima csendjétől méltóságteljes közel két hónapon át a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtti tér, mely afféle szent hellyé vált a Sánta Imre lelkész által kezdeményezett figyelemfelkeltő akció során.
Délutánonként, esténként, tűzhetett nap, eshetett eső, menetrendszerűen, zászlókkal érkezett a hol több, hol kevesebb főből álló tiltakozó sereg, hogy aztán a napi megmozdulásokat záró székely himnusz közös elénekléséből is kihallja, kiérezze mindenki: nem tűri e közösség, hogy szellemi-anyagi javait az igazságszolgáltatás paravánja mögé rejtőző sötét erők elvegyék, nem engedi e nép, hogy bármit elműveljenek vele.
 És miközben Sánta Imréék konok kitartással őrt álltak az iskola előtt, olyasvalami történt, amit igen régóta tapasztaltunk: megmozdult mindenki. A politikus mintha letett volna azon szándékáról, hogy kizárólag pártja érdekei szerint cselekedjék. EP-képviselőink Brüsszelben tették szóvá az égbekiáltó igazságtalanságot. Az egyház mozgósította lelkészeit, híveit, nagyszabású tüntetés szervezésébe kezdett. Számos civil szervezet szolidaritását fejezte ki az ügy iránt, a magyar kormány magas rangú képviselői biztosították támogatásukról a jogaiért kiálló erdélyi magyar közösséget – Sepsiszentgyörgytől a Görgény völgyén, Budapesten és Brüsszelen át Ausztráliáig minden magyar részt vállalt az Igazság napja előkészítésében, a Mikó-ügy ismertetésében.
Úgy tűnik hát, az első próbát kiálltuk. Bár merültek fel nézeteltérések, bár talán még ma is részben más üzenetet fogalmaz meg egyik vagy másik magyar szervezet, mégis bebizonyítottuk, szükség esetén képesek vagyunk összezárni sorainkat és egységesen fellépni. Ha reakciókészségünket teszteli a hatalom, ha azt akarják felmérni Bukarestben, mi az, amit lenyel még a magyar közösség, meddig lehet elmenni az asszimilációs, jogtipró törekvésekben – láthatják, a választ ma adjuk meg. Azzal, ha sokan, ha rengetegen leszünk.
 A legnehezebb próba azonban hátravan még: mert hogy mi lesz szeptember elseje után, az leginkább azon múlik, felismerjük-e végre, hogy erőt csak akkor tudunk felmutatni, eredményt csak úgy tudunk elérni, ha a legfontosabb, közösségünk egészét érintő ügyekben összefogunk. Nem csak egy napra, hanem hosszabb távon is.
 
Szerző: Farcádi Botond

Háromszék, 2012. szeptember 1.

Láthatár - Mikó ügy, Igazság napja - Kolozsvári Rádió, 2012.09.02

 



 Közéleti figyelőnkben a Székely Mikó Kollégium ügyének jogi hátteréről beszélgetünk Bányai József ügyvéddel, interjút hallanak Kató Béla Erdélyi Református püspökhelyettessel, Sánta Imre bikfalvi lelkésszel, a civil tiltakozás veteránjával, valamint Székely István politológussal, az RMDSZ főtitkár-helyettesével. A műsort Váradi Nagy Pál sepsiszentgyörgyi "igazság-napi" hangulatképe zárja.
Szerkesztő: Papp-Zakor András és Váradi Nagy Pál.