Szeptember elsejére
Erdély-szerte reformátusok és nem reformátusok, RMDSZ-esek, Polgári
Pártosok és Tőkés-pártiak egyaránt egy bikfalvi pap, Sánta Imre
református lelkész kezdeményezésére meghirdették az „Igazság napja”
tüntetést Sepsiszentgyörgyre.
Úgy tűnik, a református Székely Mikó Kollégium minden jogállamiságot sutba dobó visszaállamosítási kísérlete végre ráébreszti a magyarságot határon innen és túl, hogy nem egymással kell hadakozni, pártoskodni a román politikai osztálytól kapott koncokért, hanem összefogva, a magyarság érdekében kell fellépni az elsikkasztott magyar jogokért.
A Székely Mikó Kollégium ügye felébresztette mind az erdélyi, mind a hazai nemzeti politikusokat eddigi holdkóros álmukból, s világossá vált az is, hogy tenni csak együtt, egymást segítve lehet a román hatóságok immár újból magyarokat politikai indíttatásból börtönbe zárni akaró stratégiája ellen.
Buzău városban ugyanis a román bíróság 2012. június 29-én a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása körüli perben, az egykori visszaszolgáltatást jóváhagyó bizottság három tagját, Markó Attilát, Marosán Tamást, valamint a román Clim Silviut három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte és a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását megsemmisítette.
Az ingatlant koncepciós indokokkal, valamint szó szerint a tények teljes mellőzése és figyelembe nem vétele mellett elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől, továbbá 1 millió 137 ezer lej (mintegy 256 ezer euró) büntetés befizetésére kötelezte az egyházkerületet.
Az eset, amelyben Marosán Tamást, az EREK volt jogtanácsosát, Markó Attila államtitkárt és Clim Silviut, az igazságügyi minisztérium tanácsosát hamis vádak alapján 3-3 év szabadságvesztésre ítélték, nagy port kavart a románság körében is: minden demokrata, román és magyar egyaránt a Ceausescu-rendszer visszaköszönését és a román állami sovinizmus újjáéledését látják benne. A visszaszolgáltató bizottság tagjai ugyanis pont akkor cselekedtek volna jogellenesen, ha a Mikó Kollégiumot nem szolgáltatják vissza eredeti tulajdonosának. Ugyanis a 176/1948-as államosítási törvény melléklete világossá teszi, hogy a Református Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerülettől vették el.
A visszaszolgáltatási, vagyis a restitúciós törvény szerint az épületet egyértelműen az egykori tulajdonosának kell visszaszolgáltatni. A Brassói Ítélőtábla 2006. március 15-i végzésében végérvényesen és visszavonhatatlanul megállapította, hogy az államosítás előtt a Székely Mikó Kollégium teljes vagyona a református egyház tulajdonát képezte. Mindezért az Erdélyi Református Egyházkerület joggal igényelheti vissza az egykori kollégiumi épületeket.
A Mikó Kollégium ügye mindezek után – igencsak szerencsétlenül – azon magyar családok keresete miatt került ismét a román bíróságra, akik a kollégium tanárainak egykori épületében még a román államtól, a visszaszolgáltatás előtt megvették egykori bérleményeiket, s nem kívántak újabb tulajdonosi bonyodalmat a református egyházzal.
Az ügy tragikomikuma az, hogy a buzăui bíróság a 2012. január 24-i tárgyaláson pont a Brassói Ítélőtábla végzésének hatályosságát ismerte el és erősítette meg, vagyis első körben a református egyháznak és a Székely Mikó Kollégiumnak adott igazat. Csakhogy a fellebbezés után felébredt a Victor Ponta-féle román hatalom, s bizony június végi ítéletében, már nyíltan átpolitizált és egyértelműen magyarellenes döntésre jutott ugyanez a bíróság, semmit sem véve figyelembe mindazon tények közül, amelyekre egyébként korábbi ítéletét alapozta.
A bíróság az ítélethozatal során nem vette figyelembe az egyház által bemutatott bizonyítékokat, sem a korabeli egyházi és világi törvényeket, amelyek a református kollégiumokat az ezeket létrehozó egyházi testületek tulajdonaként határozták meg. A kollégium két világháború közötti önmeghatározása is ezt tükrözi: „a kollégium, mint a vallásszabadság kifejezője és a református egyház javát szolgáló intézmény, a jelen törvények értelmében mindenestől az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonát képezi és az egyházi hatóságoknak van alárendelve”.
A telekkönyvezést a Mikó Kollégium alapításának idején még nem ismerő Buzăuban a román bíróság – nem leplezve a koncepciós jellegét – még a román tanügyminisztérium 1928-ban kibocsátott, Anghelescu tanügyminiszter kézjegyével ellátott engedélyét is figyelmen kívül hagyta, amely ugyancsak egyértelműen megállapítja, hogy a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona.
Az ítélet visszaállítja a 2002. május 14-e, a Székely Mikó Kollégium visszaadása előtti állapotot, vagyis kötelezi az Erdélyi Református Egyházkerületet, hogy törölje az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a kollégium vonatkozásában.
Az 1 millió 137 ezer lej büntetés kirovása már csak hab a koncepciós, magyarellenes ítélet tortáján. Ezt ugyanis azzal az indokkal szabja ki a bocskoros bíróság, hogy ez az az összeg, amivel „a használat során megkárosította a használó a román államot”. Ezzel szemben a tény az, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület a kollégium épületének javításába, a benne folyó oktatás korszerűsítésébe saját alapból bizonyíthatóan 2,9 millió lejt fektetett be 2002 óta. E tényt természetesen ugyancsak nem voltak hajlandóak figyelembe venni Buzăuban.
A börtön és a magyar vagyon elorzásának nyílt szándéka román részről riadalmat keltett a magyarságban. A politikai erők mind idehaza, mind Erdélyben egybehangzóan ítélték el az eljárást. Először az RMDSZ, majd a magyar kormány is megszólalt az ügyben.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Németh Zsolt államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár közleményükben hivatalosan is tiltakoztak az eljárás ellen, és felkérték a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, hogy vizsgálja meg a jogi segítségnyújtás lehetőségét.
„A magyar kormány – bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét –, értetlenül áll az ítélet előtt. Közismert mindenki számára, hogy a Székely Mikó Kollégium az erdélyi magyar református egyház tulajdonában van évszázadok óta. Ezt a helyi közösség, Sepsiszentgyörgy városa nyilatkozatban is elismerte. Nem értjük, miért ítélték el a vádlottakat annak ellenére, hogy a román bíróság 2012 januárjában a tulajdonjog kérdésében helyt adott a védők indítványának, akik egy 2006-os jogerős brassói bírósági ítéletre hivatkozva bizonyították: az iskola épületét a református egyháztól kobozták el 1948-ban” – áll a július 2-án kelt közleményben. A magyar kormány arra is felhívja a figyelmet, hogy a meghozott bírói döntés veszélyezteti a restitúciós törvény végrehajtását, valamint az alapvető európai jogelvek érvényesülését, vagyis a jogbiztonságot, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségének elvét.
Egy nappal korábban, 2012. július 1-jén az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa fogadott el állásfoglalást, amelyben szolidaritást vállalt az elítéltekkel, és azt ígérte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.
A szolidaritási nyilatkozatok áradata után a tettek mezejére Bikháza református papja lépett, aki először egyedül, majd többedmagával azt vállalta, hogy minden nap délután két órán keresztül, székely zászlóval a kezében kimegy a Mikó Kollégium kapujába tüntetni, mindaddig, amíg a világ meg nem látja azt a jogtiprást, amit a román állam művel – ismételten.
Sánta Imre református lelkész kezdetben magányos tiltakozása néhány napon belül már százfősre duzzadt. Bár az akciót eredetileg egy hónaposra tervezte a kezdeményező, a folyamatosan növekvő résztvevők száma miatt augusztusban is folytatja azt. Közben az egyházak is szervezésbe kezdtek, s meghirdették szeptember elsejére az „Igazság napját”. A tömegtüntetés szervezése Erdélyben a legnagyobb összmagyar üggyé vált, s a sepsiszentgyörgyi városvezetés, valamint a Kovászna megyei tanács karöltve segíti a kezdeményezés sikerét.
Erdélyben az „Igazság napja” talán az egység kovásza lesz. A szervezők reményei szerint az ezer magyar pap felvonulása mellett százezres tömeg vonul majd a sepsiszentgyörgyi iskola épülete elé, hogy tiltakozzon a buzăui bíróság döntése ellen. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy azért kell erőt mutatni most, az első román hatalmi próbálkozásnál, mert, ha visszaállamosítják a szentgyörgyi ingatlant, akkor majd megtehetik ugyanezt Aradon, Kolozsváron vagy Zilahon is, mindenütt, ahol nem magyarok alkotják az önkormányzatot, s így nem viselik szívükön a magyar iskola ügyét.
Csűry István református püspök híveit e szavakkal kérte, hogy vegyenek részt a tömegtüntetésen:
„Szeptember elsején, déli 12 órára Isten összegyűjti Sepsiszentgyörgyre a jogtiportságban szenvedő erdélyi magyarságot. Gyógyítani akarja a most már elkendőzhetetlenül hátrányos helyzetbe taszított életünket, a több rendben megkárosított közösségeinket. Megfogyatkozott az erőnk, különféle utakon keressük Istent is, mert mint Ezékiel korában pártos nemzetség lettünk (Ez 2,3). Sokféle iránykövetésben tévelyegve Istennel szemben is pártütőkké váltunk. Eljött a felismerés döntésre kényszerítő órája. A megaláztatás és a reánk kényszerített tehetetlenség nyomasztó terhe hordozhatatlan a 21. századi erdélyi magyarság számára.”
Mindazok, akik ott voltak a Békemeneten, és tehetik, szervezzék meg ismét magukat! Üljünk buszokra, autókba, vonatra és legyünk ott az „Igazság napján” székely testvéreinknél, ahogy ők is eljöttek, amikor mi hívtuk őket. Ne csak szóban, hanem tettben is legyünk szolidárisak! Legyen ez a megmozdulás a valódi magyar egység megalkotásának XXI. századi alapkőletétele.
Zárug Péter Farkas
politológus
Úgy tűnik, a református Székely Mikó Kollégium minden jogállamiságot sutba dobó visszaállamosítási kísérlete végre ráébreszti a magyarságot határon innen és túl, hogy nem egymással kell hadakozni, pártoskodni a román politikai osztálytól kapott koncokért, hanem összefogva, a magyarság érdekében kell fellépni az elsikkasztott magyar jogokért.
A Székely Mikó Kollégium ügye felébresztette mind az erdélyi, mind a hazai nemzeti politikusokat eddigi holdkóros álmukból, s világossá vált az is, hogy tenni csak együtt, egymást segítve lehet a román hatóságok immár újból magyarokat politikai indíttatásból börtönbe zárni akaró stratégiája ellen.
Buzău városban ugyanis a román bíróság 2012. június 29-én a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása körüli perben, az egykori visszaszolgáltatást jóváhagyó bizottság három tagját, Markó Attilát, Marosán Tamást, valamint a román Clim Silviut három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte és a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását megsemmisítette.
Az ingatlant koncepciós indokokkal, valamint szó szerint a tények teljes mellőzése és figyelembe nem vétele mellett elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől, továbbá 1 millió 137 ezer lej (mintegy 256 ezer euró) büntetés befizetésére kötelezte az egyházkerületet.
Az eset, amelyben Marosán Tamást, az EREK volt jogtanácsosát, Markó Attila államtitkárt és Clim Silviut, az igazságügyi minisztérium tanácsosát hamis vádak alapján 3-3 év szabadságvesztésre ítélték, nagy port kavart a románság körében is: minden demokrata, román és magyar egyaránt a Ceausescu-rendszer visszaköszönését és a román állami sovinizmus újjáéledését látják benne. A visszaszolgáltató bizottság tagjai ugyanis pont akkor cselekedtek volna jogellenesen, ha a Mikó Kollégiumot nem szolgáltatják vissza eredeti tulajdonosának. Ugyanis a 176/1948-as államosítási törvény melléklete világossá teszi, hogy a Református Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerülettől vették el.
A visszaszolgáltatási, vagyis a restitúciós törvény szerint az épületet egyértelműen az egykori tulajdonosának kell visszaszolgáltatni. A Brassói Ítélőtábla 2006. március 15-i végzésében végérvényesen és visszavonhatatlanul megállapította, hogy az államosítás előtt a Székely Mikó Kollégium teljes vagyona a református egyház tulajdonát képezte. Mindezért az Erdélyi Református Egyházkerület joggal igényelheti vissza az egykori kollégiumi épületeket.
A Mikó Kollégium ügye mindezek után – igencsak szerencsétlenül – azon magyar családok keresete miatt került ismét a román bíróságra, akik a kollégium tanárainak egykori épületében még a román államtól, a visszaszolgáltatás előtt megvették egykori bérleményeiket, s nem kívántak újabb tulajdonosi bonyodalmat a református egyházzal.
Az ügy tragikomikuma az, hogy a buzăui bíróság a 2012. január 24-i tárgyaláson pont a Brassói Ítélőtábla végzésének hatályosságát ismerte el és erősítette meg, vagyis első körben a református egyháznak és a Székely Mikó Kollégiumnak adott igazat. Csakhogy a fellebbezés után felébredt a Victor Ponta-féle román hatalom, s bizony június végi ítéletében, már nyíltan átpolitizált és egyértelműen magyarellenes döntésre jutott ugyanez a bíróság, semmit sem véve figyelembe mindazon tények közül, amelyekre egyébként korábbi ítéletét alapozta.
A bíróság az ítélethozatal során nem vette figyelembe az egyház által bemutatott bizonyítékokat, sem a korabeli egyházi és világi törvényeket, amelyek a református kollégiumokat az ezeket létrehozó egyházi testületek tulajdonaként határozták meg. A kollégium két világháború közötti önmeghatározása is ezt tükrözi: „a kollégium, mint a vallásszabadság kifejezője és a református egyház javát szolgáló intézmény, a jelen törvények értelmében mindenestől az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonát képezi és az egyházi hatóságoknak van alárendelve”.
A telekkönyvezést a Mikó Kollégium alapításának idején még nem ismerő Buzăuban a román bíróság – nem leplezve a koncepciós jellegét – még a román tanügyminisztérium 1928-ban kibocsátott, Anghelescu tanügyminiszter kézjegyével ellátott engedélyét is figyelmen kívül hagyta, amely ugyancsak egyértelműen megállapítja, hogy a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona.
Az ítélet visszaállítja a 2002. május 14-e, a Székely Mikó Kollégium visszaadása előtti állapotot, vagyis kötelezi az Erdélyi Református Egyházkerületet, hogy törölje az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a kollégium vonatkozásában.
Az 1 millió 137 ezer lej büntetés kirovása már csak hab a koncepciós, magyarellenes ítélet tortáján. Ezt ugyanis azzal az indokkal szabja ki a bocskoros bíróság, hogy ez az az összeg, amivel „a használat során megkárosította a használó a román államot”. Ezzel szemben a tény az, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület a kollégium épületének javításába, a benne folyó oktatás korszerűsítésébe saját alapból bizonyíthatóan 2,9 millió lejt fektetett be 2002 óta. E tényt természetesen ugyancsak nem voltak hajlandóak figyelembe venni Buzăuban.
A börtön és a magyar vagyon elorzásának nyílt szándéka román részről riadalmat keltett a magyarságban. A politikai erők mind idehaza, mind Erdélyben egybehangzóan ítélték el az eljárást. Először az RMDSZ, majd a magyar kormány is megszólalt az ügyben.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Németh Zsolt államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár közleményükben hivatalosan is tiltakoztak az eljárás ellen, és felkérték a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, hogy vizsgálja meg a jogi segítségnyújtás lehetőségét.
„A magyar kormány – bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét –, értetlenül áll az ítélet előtt. Közismert mindenki számára, hogy a Székely Mikó Kollégium az erdélyi magyar református egyház tulajdonában van évszázadok óta. Ezt a helyi közösség, Sepsiszentgyörgy városa nyilatkozatban is elismerte. Nem értjük, miért ítélték el a vádlottakat annak ellenére, hogy a román bíróság 2012 januárjában a tulajdonjog kérdésében helyt adott a védők indítványának, akik egy 2006-os jogerős brassói bírósági ítéletre hivatkozva bizonyították: az iskola épületét a református egyháztól kobozták el 1948-ban” – áll a július 2-án kelt közleményben. A magyar kormány arra is felhívja a figyelmet, hogy a meghozott bírói döntés veszélyezteti a restitúciós törvény végrehajtását, valamint az alapvető európai jogelvek érvényesülését, vagyis a jogbiztonságot, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségének elvét.
Egy nappal korábban, 2012. július 1-jén az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa fogadott el állásfoglalást, amelyben szolidaritást vállalt az elítéltekkel, és azt ígérte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.
A szolidaritási nyilatkozatok áradata után a tettek mezejére Bikháza református papja lépett, aki először egyedül, majd többedmagával azt vállalta, hogy minden nap délután két órán keresztül, székely zászlóval a kezében kimegy a Mikó Kollégium kapujába tüntetni, mindaddig, amíg a világ meg nem látja azt a jogtiprást, amit a román állam művel – ismételten.
Sánta Imre református lelkész kezdetben magányos tiltakozása néhány napon belül már százfősre duzzadt. Bár az akciót eredetileg egy hónaposra tervezte a kezdeményező, a folyamatosan növekvő résztvevők száma miatt augusztusban is folytatja azt. Közben az egyházak is szervezésbe kezdtek, s meghirdették szeptember elsejére az „Igazság napját”. A tömegtüntetés szervezése Erdélyben a legnagyobb összmagyar üggyé vált, s a sepsiszentgyörgyi városvezetés, valamint a Kovászna megyei tanács karöltve segíti a kezdeményezés sikerét.
Erdélyben az „Igazság napja” talán az egység kovásza lesz. A szervezők reményei szerint az ezer magyar pap felvonulása mellett százezres tömeg vonul majd a sepsiszentgyörgyi iskola épülete elé, hogy tiltakozzon a buzăui bíróság döntése ellen. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy azért kell erőt mutatni most, az első román hatalmi próbálkozásnál, mert, ha visszaállamosítják a szentgyörgyi ingatlant, akkor majd megtehetik ugyanezt Aradon, Kolozsváron vagy Zilahon is, mindenütt, ahol nem magyarok alkotják az önkormányzatot, s így nem viselik szívükön a magyar iskola ügyét.
Csűry István református püspök híveit e szavakkal kérte, hogy vegyenek részt a tömegtüntetésen:
„Szeptember elsején, déli 12 órára Isten összegyűjti Sepsiszentgyörgyre a jogtiportságban szenvedő erdélyi magyarságot. Gyógyítani akarja a most már elkendőzhetetlenül hátrányos helyzetbe taszított életünket, a több rendben megkárosított közösségeinket. Megfogyatkozott az erőnk, különféle utakon keressük Istent is, mert mint Ezékiel korában pártos nemzetség lettünk (Ez 2,3). Sokféle iránykövetésben tévelyegve Istennel szemben is pártütőkké váltunk. Eljött a felismerés döntésre kényszerítő órája. A megaláztatás és a reánk kényszerített tehetetlenség nyomasztó terhe hordozhatatlan a 21. századi erdélyi magyarság számára.”
Mindazok, akik ott voltak a Békemeneten, és tehetik, szervezzék meg ismét magukat! Üljünk buszokra, autókba, vonatra és legyünk ott az „Igazság napján” székely testvéreinknél, ahogy ők is eljöttek, amikor mi hívtuk őket. Ne csak szóban, hanem tettben is legyünk szolidárisak! Legyen ez a megmozdulás a valódi magyar egység megalkotásának XXI. századi alapkőletétele.
Zárug Péter Farkas
politológus
Demokrata
