2012. augusztus 31., péntek
2012. augusztus 30., csütörtök
Román sajtó a Mikó-ügyről 2.
Deputatul PSD, Horia Grama: „Mitingul de sâmbătă este o uriașă manipulare”
Preotul reformat Santa Imre cere nepolitizarea „Zilei adevărului”
„Ziua adevărului“ şi riscul politizării
Sfântu Gheorghe va fi „paralizat” de Ziua Adevărului
Apel pentru un miting fără politică
Antal Arpad vrea 20.000 de maghiari la protestul de sâmbătă
Bedő Zoltán: Élni kell a lehetőséggel
Ötvenhetedik alkalommal fog ma délután őrséget állni Sánta Imre bikfalvi
lelkipásztor a Székely Mikó Kollégium kapujában, ekképpen fejezve ki
tiltakozását a hatalom törvényes keretbe gyömöszölt, de jogtalan, s a
visszaállamosítás szándékát sugalló lépése ellen. Az igaza tudatában
lévő ember elszántságával, egyik kezével a Bibliába, másikkal a székely
zászlóba kapaszkodva teljesíti ezt az embert próbáló feladatot,
magatartásával példát mutatván a magyar nemzet egészének.
Lelkiismerete szavára hallgatva és a tehetetlenségre ítélt ember felháborodásával fogott neki e figyelemfelkeltőnek szánt szolgálatnak, melynek vége felé közeledvén megállapíthatjuk, nem volt hiába való. Hitből táplálkozó kitartása eredményt hozott, hiszen nem csak a hatalom figyelte titokban, de árgus szemekkel a történéseket, hanem a remény magvai is kicsíráztak az időközben hozzá csatlakozók és a megnyilvánulásról tudomást szerzők lelkében. Egy öntudatos közösség kovácsolódott össze a bátor szívű lelkész körül, amely kérkedés és hőbörgés nélkül, de annál határozottabban az ország tudomására hozta, hogy létezünk. Hangosan imádkozva és énekszóval mutatta meg, hogy békések vagyunk ugyan, de gyávák nem, és elődeinkhez méltón készen állunk ősi jussunk megvédelmezésére. Felekezeti hovatartozás, politikai meggyőződés és korra, nemre való tekintet nélkül, órákon át egymás mellett állva azt is bebizonyították, hogy képesek vagyunk összefogni a nemzet érdekében.
Bízunk abban, hogy a háromszéki oktatás fellegvárát kis híján két hónapja védők üzenete halló fülekre, példája pedig követésre talál. Reméljük, hogy szeptember elsején, az Igazság Napján eddig még soha nem látott tömeg fog Sepsiszentgyörgyre özönleni, s jelenlétével igazolja, mi nem birkanyáj egyedei, hanem a magyar nemzet öntudatos tagjai vagyunk.
Hisszük, hogy a megmozdulás során fegyelmezetten és méltóságteljesen, de határozottan kiállunk már visszaszerzett jogaink megtartása, és a hiányzók igénylésének érdekében. Tudatosuljon bennünk, hogy most elérkezett a megfelelő és ritka alkalom, amikor rajtunk van a világ szeme, ezért világosan és kellő elszántsággal kell megfogalmaznunk követeléseinket, mert súlyos következményei lesznek, ha nem élünk ezzel a lehetőséggel.
Lelkiismerete szavára hallgatva és a tehetetlenségre ítélt ember felháborodásával fogott neki e figyelemfelkeltőnek szánt szolgálatnak, melynek vége felé közeledvén megállapíthatjuk, nem volt hiába való. Hitből táplálkozó kitartása eredményt hozott, hiszen nem csak a hatalom figyelte titokban, de árgus szemekkel a történéseket, hanem a remény magvai is kicsíráztak az időközben hozzá csatlakozók és a megnyilvánulásról tudomást szerzők lelkében. Egy öntudatos közösség kovácsolódott össze a bátor szívű lelkész körül, amely kérkedés és hőbörgés nélkül, de annál határozottabban az ország tudomására hozta, hogy létezünk. Hangosan imádkozva és énekszóval mutatta meg, hogy békések vagyunk ugyan, de gyávák nem, és elődeinkhez méltón készen állunk ősi jussunk megvédelmezésére. Felekezeti hovatartozás, politikai meggyőződés és korra, nemre való tekintet nélkül, órákon át egymás mellett állva azt is bebizonyították, hogy képesek vagyunk összefogni a nemzet érdekében.
Bízunk abban, hogy a háromszéki oktatás fellegvárát kis híján két hónapja védők üzenete halló fülekre, példája pedig követésre talál. Reméljük, hogy szeptember elsején, az Igazság Napján eddig még soha nem látott tömeg fog Sepsiszentgyörgyre özönleni, s jelenlétével igazolja, mi nem birkanyáj egyedei, hanem a magyar nemzet öntudatos tagjai vagyunk.
Hisszük, hogy a megmozdulás során fegyelmezetten és méltóságteljesen, de határozottan kiállunk már visszaszerzett jogaink megtartása, és a hiányzók igénylésének érdekében. Tudatosuljon bennünk, hogy most elérkezett a megfelelő és ritka alkalom, amikor rajtunk van a világ szeme, ezért világosan és kellő elszántsággal kell megfogalmaznunk követeléseinket, mert súlyos következményei lesznek, ha nem élünk ezzel a lehetőséggel.
Czegő Zoltán: A vályogvetők utolsó imája
„Ennek okáért, íme, kinyújtom kezemet reád, s adlak ragadományul a
népeknek, és kiváglak a népségek közül és elvesztlek a tartományok
közül, eltöröllek, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr.” (Ezékiel
könyve, 24,25/7) Azt, hogy mennyiféle pusztulással fenyegette a
moabitákat meg az edomitákat a kegyelmes Teremtő, és abból mennyit
váltott be, mind a saját bőrünkön érezhetjük magyarokként mi, akik
semmivel sem vagyunk bűnösebbek más népeknél. Csak éppen rólunk szólnak a
rettenetes fenyegetések most, a 21. században is.
Elvenni mindent, ami a miénk. Meghagyják kegyes jóságban való fohászainkat az égiekhez, aztán a földet kihúzza alólunk a nagybetűs Törvény, a más népek kapzsi törvénye, s mind a maguk javára.
„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jó voltoddal, mint egy pajzzsal.” (Zsoltárok könyve.) Minden zsoltár rólunk vagy nekünk szól, és mindenkinek, akit az emberi gonoszság kivetett bölcsőjéből meg koporsójából, s földjét, amelyben nyugodott, fölszántották idegenek.
„Isten, az én szabadításomra, az én segítségemre siess. Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik életemre törnek. Riadjanak vissza. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt...”
Nem mi találtuk ki a könyörgéseket, sem a zsoltárokat. Csupán az a bajunk annyi ezer év után ma, hogy a boldogság zsoltárait az apokalipszis lovai pokoli gyűlöletben szétverték lelkünkből. Számunkra, kirabolt és megalázott erdélyiek és másmilyen magyarok számára csak a fohász maradt meg a könyörgés: „Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok… Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az elveszejtett ember.”
Zsoltárokból építünk magunknak várakat és városokat a magunk és igazunk védelmére, és szemünk előtt válnak azok haszontalanokká. Koldulunk pénzt templomokra, iskolákra, aztán jönnek mai moabiták és edomiták és más nemzetségek, hogy elvegyék mindazt, amit összehoztunk a magunk és a világ oltalmára.
Híresek voltak iskoláink, magunk tisztességét vitték világgá. Most a hatalom viszi martalékul azt, ami a miénk. Két hónapja szakad ránk a lángoló nap, miközben könyörgéseinket vetítjük az egekre. És nincs visszhangja nyomorunknak Európában. Viszi hitvány hírünket a szél, miközben a Mikó Kollégium úszik el szemünk előtt. És utána az utolsó eleven is eme tájakról.
Áldassál, emberi könny és emberi verejték. Ez lesz a vályogvetők imája.
Elvenni mindent, ami a miénk. Meghagyják kegyes jóságban való fohászainkat az égiekhez, aztán a földet kihúzza alólunk a nagybetűs Törvény, a más népek kapzsi törvénye, s mind a maguk javára.
„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jó voltoddal, mint egy pajzzsal.” (Zsoltárok könyve.) Minden zsoltár rólunk vagy nekünk szól, és mindenkinek, akit az emberi gonoszság kivetett bölcsőjéből meg koporsójából, s földjét, amelyben nyugodott, fölszántották idegenek.
„Isten, az én szabadításomra, az én segítségemre siess. Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik életemre törnek. Riadjanak vissza. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt...”
Nem mi találtuk ki a könyörgéseket, sem a zsoltárokat. Csupán az a bajunk annyi ezer év után ma, hogy a boldogság zsoltárait az apokalipszis lovai pokoli gyűlöletben szétverték lelkünkből. Számunkra, kirabolt és megalázott erdélyiek és másmilyen magyarok számára csak a fohász maradt meg a könyörgés: „Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok… Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az elveszejtett ember.”
Zsoltárokból építünk magunknak várakat és városokat a magunk és igazunk védelmére, és szemünk előtt válnak azok haszontalanokká. Koldulunk pénzt templomokra, iskolákra, aztán jönnek mai moabiták és edomiták és más nemzetségek, hogy elvegyék mindazt, amit összehoztunk a magunk és a világ oltalmára.
Híresek voltak iskoláink, magunk tisztességét vitték világgá. Most a hatalom viszi martalékul azt, ami a miénk. Két hónapja szakad ránk a lángoló nap, miközben könyörgéseinket vetítjük az egekre. És nincs visszhangja nyomorunknak Európában. Viszi hitvány hírünket a szél, miközben a Mikó Kollégium úszik el szemünk előtt. És utána az utolsó eleven is eme tájakról.
Áldassál, emberi könny és emberi verejték. Ez lesz a vályogvetők imája.
Agyonhallgatják?
„Ha két bohóc kiáll őrjöngeni a Cotroceni-palota elé, azt a
hírtelevíziók napi tíz élő kapcsolással, világrengető eseményként
mutatják be, de ha itt ötven napig csendesen tiltakozik több tucat ember
a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen, az nem hír”, mondta
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki arra gyanakszik, hogy a
román sajtó hatalmi szóra próbálja elhallgatni a megyeszékhelyi
történéseket. Antal elmondta azt is: a színpad építése miatt már ma
lezárják a Kórház utca és a Gr. Mikó Imre utca közötti részt, az Igazság
Napján pedig a Szent György-napokon szokásos forgalomkorlátozásokra
lehet számítani.
A Mikó-ügy áttekintése- A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt
 |
| Sánta Imre bikfalvi református lelkész július 6-án kezdte el tiltakozását |
Nyolcadik hete, hogy
naponta, délután öt és hét óra között emberek tucatjai vonulnak a
Székely Mikó Kollégium épülete elé. A sepsiszentgyörgyiek, de más
településből érkezők is Sánta Imre református lelkipásztort támogatják,
aki több mint egy hónapja egymaga kezdett el tiltakozni az ellen, hogy a
másfél évszázados oktatási intézményt ismét államosítani akarják.
A Székely Mikó Kollégium mai épületét 1876-ban építették,
gróf Mikó Imre jelentős anyagi támogatásával. A telket Sepsiszentgyörgy
városa adta, az építőanyag nagy részét Háromszék lakói hordták össze,
szekerekkel.
A román államosítás után, 1990-ben a közösség visszakövetelte az iskolát, ám az egyház tulajdonjogát az épület fölött csak 2002-ben állították vissza.
2006-ban két – egyébként magyar nemzetiségű – család beperelte a visszaszolgáltatási bizottság tagjait, hamisítás vádjával. Érvelésük szerint az egyház soha nem volt tulajdonosa az épületegyüttesnek, mert az ingatlan mindvégig a Székely Mikó Kollégium tulajdonát képezte.
– Az iskola viszont az egyházé – állítja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. – Számunkra egyértelműen fontos, és ezt ki kell mondanunk, hogy ezek az ingatlanok, amelyeket évszázadokon keresztül birtokoltunk, és az egyházunk, a mi népünk épített fel, ma is az egyház tulajdonát képezik, és mi nem loptunk el senkitől, nem csalással kértünk vissza valamit, hanem a jogos tulajdonunkat szeretnénk visszakapni.
Ha nem az egyház építette, hanem közadakozásból épült, akkor nem is az egyháznak, hanem a helyi tanácsnak kell visszaszolgáltatni – vélik a felperesek. A város polgármestere szerint ez nem jó megoldás.
– Az erdélyi magyar közösségi vagyon a legbiztonságosabb helyen az egyházak tulajdonában van, hiszen úgy, ahogy megjelent egyszer egy törvény, és azt mondta ki, hogy ezek az ingatlanok – az iskolák épületei – az önkormányzatok vagyonát képezik, holnapután ugyanúgy jöhet egy olyan döntés, amivel ezeket az államnak adja – fejti ki Antal Árpád. A pert Sepsiszentgyörgyről Buzăuba helyezték át, mert, úgymond: Háromszéken a bíróság a nép haragjának a nyomása alatt áll. Buzăuban a visszaszolgáltató bizottság tagjait a közérdek ellen elkövetett hatalommal való, minősített visszaélés vádpont alatt bűnösnek találták. Abban az országban, ahol az, aki holtrészegen elgázol és gyakorlatilag kiirt egy egész családot, két év felfüggesztettet kap, a bizottság két magyar tagját három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
– Amikor a hírről értesültem, úgy éreztem, mintha engem ítéltek volna el három év börtönre, és meggyőződésem, hogy minden erdélyi magyar, de talán a tizenötmillió magyar kellene úgy érezze most magát, hogy három év börtönt kapott most azért, mert végezte a munkáját – mondja Antal Árpád. – Nem csaltak, nem loptak, hanem a közösség érdekében, tisztességesen a törvényeket betartva, végezték a munkájukat – teszi hozzá a megyeszékhelyi polgármester.
A kiegyensúlyozott, objektív és független román bíróság nagyobb dicsőségére, a bizottság egyetlen román tagja felfüggesztett büntetést kapott, mert – fogalmaz az indoklás – idős, és krónikus betegségekben szenved.
Markó Attila államtitkár, a visszaszolgáltató bizottság tagja érthetetlennek nevezte a döntést.
– Egy ilyen testület esetében, mint amilyen a miénk volt, a felelősség teljes mértékben egyforma. Tehát kortól, nemtől függetlenül a felelősség ugyanaz kellene hogy legyen. Én nem kétlem, és nem próbálom „eltüntetni” a román kolléga betegségét és életkorát, viszont a felelősség megállapításánál nem lehetnek ilyen különbségtételek – nyilatkozta Markó.
Ezek után döntött úgy Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor, hogy egyszemélyes tiltakozásba kezd, és július 6-án egy székely zászlóval kiállt a kollégium elé.
– Nem az volt a célja a tiltakozásomnak, hogy tömegeket mozgassak meg, hanem inkább az, hogy felkeltsem a figyelmet, és ország-világ elé tárjuk azt a gyalázatot, ami itt rajtunk megesett – nyilatkozta Sánta Imre.
Attól a naptól kezdve minden nap csatlakoztak hozzá olyanok, akik igazságtalannak tartják a Mikó-perben hozott ítéletet.
A rendszeresen jelen lévő Bagoly György röviden fogalmazza meg véleményét: „Azért jövök ide, mert azt szeretném, hogy az iskola kerüljön vissza az egyházhoz, és ne az államé legyen.”
A zászlóval őrt álló Korodi János úgy véli: ezt az épületet nem a dákok, nem a románok, hanem a magyarok építették, és a református egyház tulajdona, így hát annak is kell maradnia.
A bikfalvi lelkészt édesapja, idősebb Sánta Imre is támogatja.
– Ez az épület soha nem volt még a magyar államé sem, akkor hogy engedjük meg azt, hogy a román állam birtokába kerüljön. Ha minden közadakozásból épült ingatlan az államé, akkor az összes templomunkat elvehetik – véli idős Sánta Imre.
A tüntetéshez magyarországiak is csatlakoztak. „A jogbiztonság ilyen hiánya megengedhetetlen az Európai Unióban” – mondja Morocza Árpád Alsóörsről.
A helyszínen tiltakozó ívek aláírására is adott a lehetőség. Akárcsak a Mikó-per bírósági aktacsomójára utaló számmal elindult a 13020.ro honlapon, ahol egyébként fellelhető a kollégium visszaállamosítási kísérletéről és a bizottsági tagokat érintő döntésről szóló valamennyi információ, illetve a Mikó-ügy teljes története.
Sánta Imre azt mondja: a klérusnak, a politikumnak és a civil társadalomnak már rég radikálisabban kellett volna fellépnie a nyilvánvaló jogfosztás ellen.
– A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt, és arra van szükség, hogy megmutassuk, akár a polgári engedetlenség bizonyos eszközeivel élve, hogy nem lehet velünk azt tenni, amit éppen akarnak – állítja a bikfalvi lelkész.
Erre annál is inkább szükség van, mert a román igazságszolgáltatástól nem sok jó várható.
– A bírósági indoklás egész részeket vett át az ügyész érveléséből, és azt próbálta alátámasztani – avat be Markó Attila. – Például olyan egyezményről beszél az egyház és a kollégium között, amelyben különböző javak használatáról egymás javára lemondanak, de ez nem érinti a tulajdon kérdését. Az indoklás önmagának ellentmondva próbálja feloldani azt a körülményt, hogy korábban már megállapítást nyert: az iskola az egyház tulajdona. Természetesen fellebbeztünk, és minden olyan érvet elő fogunk venni, amit eddig még nem tettünk meg. Például a marosvásárhelyi Bolyai Kollégium ügyét, ahol hasonló per volt, és végleges döntés született arról, hogy az egyház tulajdonát képezi az iskola. Ezzel együtt nincs garancia arra – ismerve az alapfokú döntést –, hogy a fellebbviteli szinten egyértelműen és kétséget kizáróan előjön az igazság. Viszont bízom abban, hogy a közösség ereje – az igazság oldalán – nagyobb lesz, mint a bíróság ereje.
A református egyház szeptember elsejére szervezi az Igazság Napját. Déli tizenkét órára Sepsiszentgyörgyre várnak mindenkit, aki tiltakozni akar a Székely Mikó Kollégium újraállamosítása ellen.
A román államosítás után, 1990-ben a közösség visszakövetelte az iskolát, ám az egyház tulajdonjogát az épület fölött csak 2002-ben állították vissza.
2006-ban két – egyébként magyar nemzetiségű – család beperelte a visszaszolgáltatási bizottság tagjait, hamisítás vádjával. Érvelésük szerint az egyház soha nem volt tulajdonosa az épületegyüttesnek, mert az ingatlan mindvégig a Székely Mikó Kollégium tulajdonát képezte.
– Az iskola viszont az egyházé – állítja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. – Számunkra egyértelműen fontos, és ezt ki kell mondanunk, hogy ezek az ingatlanok, amelyeket évszázadokon keresztül birtokoltunk, és az egyházunk, a mi népünk épített fel, ma is az egyház tulajdonát képezik, és mi nem loptunk el senkitől, nem csalással kértünk vissza valamit, hanem a jogos tulajdonunkat szeretnénk visszakapni.
Ha nem az egyház építette, hanem közadakozásból épült, akkor nem is az egyháznak, hanem a helyi tanácsnak kell visszaszolgáltatni – vélik a felperesek. A város polgármestere szerint ez nem jó megoldás.
– Az erdélyi magyar közösségi vagyon a legbiztonságosabb helyen az egyházak tulajdonában van, hiszen úgy, ahogy megjelent egyszer egy törvény, és azt mondta ki, hogy ezek az ingatlanok – az iskolák épületei – az önkormányzatok vagyonát képezik, holnapután ugyanúgy jöhet egy olyan döntés, amivel ezeket az államnak adja – fejti ki Antal Árpád. A pert Sepsiszentgyörgyről Buzăuba helyezték át, mert, úgymond: Háromszéken a bíróság a nép haragjának a nyomása alatt áll. Buzăuban a visszaszolgáltató bizottság tagjait a közérdek ellen elkövetett hatalommal való, minősített visszaélés vádpont alatt bűnösnek találták. Abban az országban, ahol az, aki holtrészegen elgázol és gyakorlatilag kiirt egy egész családot, két év felfüggesztettet kap, a bizottság két magyar tagját három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
– Amikor a hírről értesültem, úgy éreztem, mintha engem ítéltek volna el három év börtönre, és meggyőződésem, hogy minden erdélyi magyar, de talán a tizenötmillió magyar kellene úgy érezze most magát, hogy három év börtönt kapott most azért, mert végezte a munkáját – mondja Antal Árpád. – Nem csaltak, nem loptak, hanem a közösség érdekében, tisztességesen a törvényeket betartva, végezték a munkájukat – teszi hozzá a megyeszékhelyi polgármester.
A kiegyensúlyozott, objektív és független román bíróság nagyobb dicsőségére, a bizottság egyetlen román tagja felfüggesztett büntetést kapott, mert – fogalmaz az indoklás – idős, és krónikus betegségekben szenved.
Markó Attila államtitkár, a visszaszolgáltató bizottság tagja érthetetlennek nevezte a döntést.
– Egy ilyen testület esetében, mint amilyen a miénk volt, a felelősség teljes mértékben egyforma. Tehát kortól, nemtől függetlenül a felelősség ugyanaz kellene hogy legyen. Én nem kétlem, és nem próbálom „eltüntetni” a román kolléga betegségét és életkorát, viszont a felelősség megállapításánál nem lehetnek ilyen különbségtételek – nyilatkozta Markó.
Ezek után döntött úgy Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor, hogy egyszemélyes tiltakozásba kezd, és július 6-án egy székely zászlóval kiállt a kollégium elé.
– Nem az volt a célja a tiltakozásomnak, hogy tömegeket mozgassak meg, hanem inkább az, hogy felkeltsem a figyelmet, és ország-világ elé tárjuk azt a gyalázatot, ami itt rajtunk megesett – nyilatkozta Sánta Imre.
Attól a naptól kezdve minden nap csatlakoztak hozzá olyanok, akik igazságtalannak tartják a Mikó-perben hozott ítéletet.
A rendszeresen jelen lévő Bagoly György röviden fogalmazza meg véleményét: „Azért jövök ide, mert azt szeretném, hogy az iskola kerüljön vissza az egyházhoz, és ne az államé legyen.”
A zászlóval őrt álló Korodi János úgy véli: ezt az épületet nem a dákok, nem a románok, hanem a magyarok építették, és a református egyház tulajdona, így hát annak is kell maradnia.
A bikfalvi lelkészt édesapja, idősebb Sánta Imre is támogatja.
– Ez az épület soha nem volt még a magyar államé sem, akkor hogy engedjük meg azt, hogy a román állam birtokába kerüljön. Ha minden közadakozásból épült ingatlan az államé, akkor az összes templomunkat elvehetik – véli idős Sánta Imre.
A tüntetéshez magyarországiak is csatlakoztak. „A jogbiztonság ilyen hiánya megengedhetetlen az Európai Unióban” – mondja Morocza Árpád Alsóörsről.
A helyszínen tiltakozó ívek aláírására is adott a lehetőség. Akárcsak a Mikó-per bírósági aktacsomójára utaló számmal elindult a 13020.ro honlapon, ahol egyébként fellelhető a kollégium visszaállamosítási kísérletéről és a bizottsági tagokat érintő döntésről szóló valamennyi információ, illetve a Mikó-ügy teljes története.
Sánta Imre azt mondja: a klérusnak, a politikumnak és a civil társadalomnak már rég radikálisabban kellett volna fellépnie a nyilvánvaló jogfosztás ellen.
– A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt, és arra van szükség, hogy megmutassuk, akár a polgári engedetlenség bizonyos eszközeivel élve, hogy nem lehet velünk azt tenni, amit éppen akarnak – állítja a bikfalvi lelkész.
Erre annál is inkább szükség van, mert a román igazságszolgáltatástól nem sok jó várható.
– A bírósági indoklás egész részeket vett át az ügyész érveléséből, és azt próbálta alátámasztani – avat be Markó Attila. – Például olyan egyezményről beszél az egyház és a kollégium között, amelyben különböző javak használatáról egymás javára lemondanak, de ez nem érinti a tulajdon kérdését. Az indoklás önmagának ellentmondva próbálja feloldani azt a körülményt, hogy korábban már megállapítást nyert: az iskola az egyház tulajdona. Természetesen fellebbeztünk, és minden olyan érvet elő fogunk venni, amit eddig még nem tettünk meg. Például a marosvásárhelyi Bolyai Kollégium ügyét, ahol hasonló per volt, és végleges döntés született arról, hogy az egyház tulajdonát képezi az iskola. Ezzel együtt nincs garancia arra – ismerve az alapfokú döntést –, hogy a fellebbviteli szinten egyértelműen és kétséget kizáróan előjön az igazság. Viszont bízom abban, hogy a közösség ereje – az igazság oldalán – nagyobb lesz, mint a bíróság ereje.
A református egyház szeptember elsejére szervezi az Igazság Napját. Déli tizenkét órára Sepsiszentgyörgyre várnak mindenkit, aki tiltakozni akar a Székely Mikó Kollégium újraállamosítása ellen.
Antal Árpád polgármester és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője tart sajtótájékoztatót a Mikó-ügy kapcsán
Erdély András
A kritikus tömeg
Az
Igazság napja előestéjén sokan azért aggódnak, hogy nem leszünk
elegen. A szervezők húszezerrel számolnak, a kétkedők örülnének, ha
tízezren lennénk a tüntetésen. A számokon túl azonban látni, tudni kell:
egy megmozdulás, tüntetés, tiltakozás erejét nem csupán a mennyiség
határozza meg. Lehet, hogy az egybegyűltek sokasága az egyik
legfontosabb tényező, a hömpölygő tömeg látványa lehet lenyűgöző, netán
félelmetes – mégis, csupán egy a siker tényezői között.
A
szakemberek már rég ismerik a kritikus tömeg kifejezést, amely a
számszerűség mellett egy sor egyéb szempontra is vonatkozik, amikor egy
megmozdulás sikerét vagy sikertelenségét értékeli. Elég a
legkézenfekvőbbre, a Sánta Imre kezdeményezte tiltakozó őrállásra
utalnunk, ahol – fizikai és szellemi megpróbáltatások árán – végül is
egy maroknyi ember kitartása, következetessége még az óhatatlan
kétkedések közepette is óriási hatással volt az események alakulására.
Nos, a holnapi Igazság napjának előzményei arra utalnak, hogy a siker – ahogy mondani szokás – elkerülhetetlen. A felfokozott hangulat, legalábbis helyi szinten, de Székelyföld, Erdély különböző pontjairól érkező hírek a készülődésről, az idefigyelésről, a magyarországi szimpátiaszervezkedések, általában a készültségi állapot igazolja ezt a derűlátást. Még akkor is, ha – ez idáig legalábbis – a román sajtó meglehetősen óvatosan vagy éppen rosszindulatúan kezeli az ügyet.
A résztvevők száma mellett tehát legalább olyan fontos, hogy a tüntetők – a fizikailag távol maradók, de lélekben itt lévők is – milyen üzenetet fogalmaznak meg. Nem csupán verbálisan, hanem magatartásuk, vizuális megjelenésük, spontán reakcióik, utólagos értékeléseik révén. Az üzenet teljes tartalma pedig – a tiltakozás formai elemein túl – a megoldások kis- és nagykapuit nyitogató lényeg lesz, amely a Mikó-ügy szimbolikus voltát nemzeti sorskérdéseink homlokterébe helyezi. S néhány hét múlva akár már történelmi pillanatként lesz értékelhető az Igazság napja.
Nos, a holnapi Igazság napjának előzményei arra utalnak, hogy a siker – ahogy mondani szokás – elkerülhetetlen. A felfokozott hangulat, legalábbis helyi szinten, de Székelyföld, Erdély különböző pontjairól érkező hírek a készülődésről, az idefigyelésről, a magyarországi szimpátiaszervezkedések, általában a készültségi állapot igazolja ezt a derűlátást. Még akkor is, ha – ez idáig legalábbis – a román sajtó meglehetősen óvatosan vagy éppen rosszindulatúan kezeli az ügyet.
A résztvevők száma mellett tehát legalább olyan fontos, hogy a tüntetők – a fizikailag távol maradók, de lélekben itt lévők is – milyen üzenetet fogalmaznak meg. Nem csupán verbálisan, hanem magatartásuk, vizuális megjelenésük, spontán reakcióik, utólagos értékeléseik révén. Az üzenet teljes tartalma pedig – a tiltakozás formai elemein túl – a megoldások kis- és nagykapuit nyitogató lényeg lesz, amely a Mikó-ügy szimbolikus voltát nemzeti sorskérdéseink homlokterébe helyezi. S néhány hét múlva akár már történelmi pillanatként lesz értékelhető az Igazság napja.
Háromszék, 2012. augusztus 31.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)