Mindig is folyt a hercehurca a Mikó körül

A sepsiszentgyörgyi iskoláért tüntető református lelkipásztor szerint összmagyar ügy a visszaállamosított kollégium sorsa

Politikai ügynek gondolja a Székely Mikó Kollégium körüli bonyodalmakat Sánta Imre. A sepsiszentgyörgyi iskolát érintő román újraállamosítási ítélet ellen öt hétig tüntető bikfalvai református lelkésszel az ellentmondásokat, az emlékeket, valamint a hivatása és a politika közötti kapcsolatot kutattuk.



– Mióta lelkész?
– 1998-ban végeztem, azóta sok helyen megfordultam. Bikfalván hat éve szolgálok.

– A Mikóba járt?
– Az általános iskola nyolc évét és az első gimnáziumi évemet ott töltöttem. Az úgynevezett forradalom után újraindult a felekezeti oktatás, így a kolozsvári református líceumban érettségiztem. A Mikót azonban saját iskolámnak tekintem, már csak azért is, mert megtapasztaltam, milyen az iskolaépület nélküli diáklét – Kolozsváron „megtűrtek” voltunk, egy általános iskolában kaptunk néhány osztálytermet. Nem szeretném szülőként megtapasztalni azt, hogy a gyerekeim­nek nincs iskolája.

– Mit köszönhet a kollégiumnak?
– A Mikó ’89 előtt semmiben nem különbözött a többi iskolától, de a falakon belül maradt egy olyan szellemiség, amelyet a régi tanárok által oktatott nemzedék megőrzött. Nevelés terén sok többletet nem kaptunk, egy életérzés volt oda járni. Büszkék voltunk pusztán a mikós létünkre. A világnézetemet inkább a kolozsvári éveim határozták meg.

– A református egyház tíz éve kapta vissza a Székely Mikó Kollégiumot. Ezután minden rendben ment?
– Nem. Kezdettől fogva folyt a jogi hercehurca. Az épület még a visszaszolgáltatási törvény hatálybalépése előtt egy kormányrendelettel került vissza az egyházhoz. Volt egy melléképülete, amelyben annak idején tanári lakásokat tartottak fenn. Az egyház erre is igényt tartott, de időközben a lakásokat az állam mint tulajdonos eladta a – tanárok helyére beköltözött – bérlőknek. A visszaszolgáltatás után ők indították a pert, egyéni érdekből. Rosszhiszemű vásárlók voltak, mert nagyon jól tudták, hogy lakhelyük nem az államé. A történtekben persze az akkori igazgató és a – még mindig pozícióban levő – megyei főtanfelügyelő is ludas, utóbbi elsőként jelezte a kormányhivatalnak, hogy vizsgálják felül a visszaszolgáltatást. Ekkor indult meg a polgári per, amelynek végén megállapították, hogy mindkét épület jogosan került vissza az egyházhoz. Az új eljárásra, a törvények szerint, egyetlen lehetőség volt: a bűnügyi felelősség felvetése. Ez megtörtént, így az ismert ítélettel – a visszaszolgáltatási bizottság három tagjának bebörtönözésével – záruló eljárás már mint büntetőper került a buzaui bíróságra.

– Mit lehetett ebben bűnügyi szempontból megfogni?
– A feljelentők arra hivatkoznak, hogy az épület soha nem volt az egyház tulajdona…

– …mert közadakozásból épült. De ilyen alapon az összes templomot elvehetnék.
– Pontosan. Az egyház nonprofit szervezet volt és marad, minden ingatlanja közadakozásból épült. A jogot persze lehet csűrni-csavarni, de szerintem ennek az ügynek semmi köze az igazságszolgáltatáshoz: politikailag és a titkosszolgálatok által irányítják.

– Mi dolga van egy lelkésznek egy politikai ügyben?
– A lelkész szolgálata nem merülhet ki abban, hogy az adott helyi közösségben elvégzi a kötelességét, és minden marad a templom falain belül. Számomra az is fontos, hogy milyen az emberek mindennapi élete – amelyet sajnos a politika irányít. Nem állítom, hogy bele kell avatkoznunk a politikába, de közéleti kérdésekben feltétlenül meg kell szólalnunk. Nem szabad, hogy közömbös legyen számunkra az, ami a közösségünkkel történik. A lelkésznek pásztorként felelőssége van abban, hogy kimondja, amit képvisel.

– Szeptember 1-jén, az igazság napján tüntettek a kollégiumért. Előtte ön írt egy nyílt levelet, amelyben azt kéri, hogy a rendezvényt ne tegyék politikai aktussá. Ezt komolyan gondolta? Az ítélettel egy RMDSZ-es államtitkárt is leültettek.
– Azzal, hogy minden párt jelezte részvételét az igazság napján, az erdélyi társadalmon belül rég nem tapasztalt összefogás látszott körvonalazódni, mindenki belátta, hogy a Mikó sorsa az egész erdélyi magyarság ügye, mert veszélyes precedenst teremthet. Ezen azonban éket ütött, hogy – főleg – az RMDSZ próbált rátelepedni a kezdeményezésre. Rögtön politikai viták kezdődtek. Ekkor fogalmazódott meg bennem a levél, amelyben azt kértem a politikusoktól, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, és ne silányítsák politikai kérdéssé ezt az összmagyar ügyet.

– Sikerrel járt?
– Részben. Úgy érzem, sikerült egészséges egyensúlyt találni, noha azt kértem, hogy a politikusok tartsák távol magukat a rendezvénytől.

– Most mi következik?
– Az elítéltek fellebbeztek, október 5-én lesz a tárgyalás.

– Decemberben meg a választások. Mire számít?
– Sok jóra nem. Politikai síkon oldódhat meg az ügy; úgy, hogy a választások után az RMDSZ folytatja a „valamit valamiért” politikát, ahogy ez a visszaszolgáltatásnál is történt: a vonatkozó törvény kihirdetése előtt visszaadták a Mikót, de kértek is érte valamit.

Vörös Szabolcs 

 

Forrás: Magyar Hírlap, 2012.09.21.

Ötvenhét nap az iskola előtt

Albert Levente felvétele

Ötvenhét napon, összesen száztizennégy óra hosszan állt a Székely Mikó Kollégium kapujában Sánta Imre bikfalvi református lelkész, eleinte egyedül, majd többedmagával. Az iskola visszaállamosítása elleni tiltakozást ezen a módon nem folytatja – jelentette be tegnap –, de boldog lenne, és időnként újra kijönne, ha valaki átvenné tőle a székely zászlót, és délutánonként továbbra is az ügyért aggódók gyülekeznének össze eszmét cserélni, énekelni és imádkozni.

Tegnap ismét hetven fölötti létszámban csatlakoztak hozzá, kevés kivétellel ez volt a szokásos létszám – bár olykor többen is, máskor pedig kevesebben szánták rá a szabad idejüket a nyilvános állásfoglalásra. Sánta Imre úgy érzi, célját elérte: ez nem feltétlenül a tömegek, hanem inkább az állóvizek megmozgatása volt, a közvélemény érdeklődésének felkeltése: ma már a Mikó-ügyre és egyéb jellegű magyar közösségi gondokra is érzékeny az erdélyi magyarság. Az már csak ráadás, hogy július elejétől augusztus végéig olyan közösség kovácsolódott össze a járdán, amely felelősen gondolkozik, és amelyre bármikor, bármilyen ügyben számítani lehet: óriási dolog, hogy Sepsiszentgyörgyön száz-kétszáz vagy ezer ilyen ember él. Szeptember elsején azonban nem ér véget a harc, nem szabad megnyugtatni a lelkiismeretünket: ez még csak a kezdet, és még nem tettünk meg mindent, továbbra is helyt kell állni, mindenkinek a maga helyén – mondotta búcsúzóul az egybegyűl­teknek, akiknek egy-egy kézfogással egyenként is köszönetet mondott. Volt, aki lelkesedett, és volt, aki sírt, és többek kezében lehetett látni azt a bibliai idézetet, amelyre eddig támaszkodtak: „Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem” (Jób könyve 27,6). Közben a parkban zajlott az élet, jöttek-mentek a kisgyermekes családok, idősek, fiatalok, rendfenntartók, a mai megmozdulás szervezői.
A pódium már elkészült, egy angol nyelvű óriásplakát felfüggesztésével birkóztak még. Hét óra előtt az erdélyi református egyházkerület püspöke, Papp Géza is megérkezett, Antal Árpád polgármesterrel együtt odament a már több székely zászlót is lengető csoporthoz, és megköszönte az 57 napi kiállást. A már összeszokott tüntetők a himnuszéneklés után váltak el, ma azonban 10.30 órakor újra találkoznak megszokott helyükön, és együtt vonulnak fel az Igazság napján.

Szerző: Demeter J. Ildikó

Háromszék, 2012. szeptember 1.

Zarándoklat a Mikóért

Zsoltárszótól volt hangos, ima csendjétől méltóságteljes közel két hónapon át a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtti tér, mely afféle szent hellyé vált a Sánta Imre lelkész által kezdeményezett figyelemfelkeltő akció során.

Délutánonként, esténként, tűzhetett nap, eshetett eső, menetrendszerűen, zászlókkal érkezett a hol több, hol kevesebb főből álló tiltakozó sereg, hogy aztán a napi megmozdulásokat záró székely himnusz közös elénekléséből is kihallja, kiérezze mindenki: nem tűri e közösség, hogy szellemi-anyagi javait az igazságszolgáltatás paravánja mögé rejtőző sötét erők elvegyék, nem engedi e nép, hogy bármit elműveljenek vele.
 És miközben Sánta Imréék konok kitartással őrt álltak az iskola előtt, olyasvalami történt, amit igen régóta tapasztaltunk: megmozdult mindenki. A politikus mintha letett volna azon szándékáról, hogy kizárólag pártja érdekei szerint cselekedjék. EP-képviselőink Brüsszelben tették szóvá az égbekiáltó igazságtalanságot. Az egyház mozgósította lelkészeit, híveit, nagyszabású tüntetés szervezésébe kezdett. Számos civil szervezet szolidaritását fejezte ki az ügy iránt, a magyar kormány magas rangú képviselői biztosították támogatásukról a jogaiért kiálló erdélyi magyar közösséget – Sepsiszentgyörgytől a Görgény völgyén, Budapesten és Brüsszelen át Ausztráliáig minden magyar részt vállalt az Igazság napja előkészítésében, a Mikó-ügy ismertetésében.
Úgy tűnik hát, az első próbát kiálltuk. Bár merültek fel nézeteltérések, bár talán még ma is részben más üzenetet fogalmaz meg egyik vagy másik magyar szervezet, mégis bebizonyítottuk, szükség esetén képesek vagyunk összezárni sorainkat és egységesen fellépni. Ha reakciókészségünket teszteli a hatalom, ha azt akarják felmérni Bukarestben, mi az, amit lenyel még a magyar közösség, meddig lehet elmenni az asszimilációs, jogtipró törekvésekben – láthatják, a választ ma adjuk meg. Azzal, ha sokan, ha rengetegen leszünk.
 A legnehezebb próba azonban hátravan még: mert hogy mi lesz szeptember elseje után, az leginkább azon múlik, felismerjük-e végre, hogy erőt csak akkor tudunk felmutatni, eredményt csak úgy tudunk elérni, ha a legfontosabb, közösségünk egészét érintő ügyekben összefogunk. Nem csak egy napra, hanem hosszabb távon is.
 

Szerző: Farcádi Botond

Háromszék, 2012. szeptember 1.

Harmincezren kértek igazságot a Mikónak

Közel harmincezren gyűltek össze ma Sepsiszentgyörgy központjában, tiltakozni az igazságtalanság, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítási kísérlete, Markó Attila és Marosán Tamás börtönbüntetése ellen. Az Igazság Napjának nevezett sepsiszentgyörgyi tömegmegmozdulás helyszínére már szombaton reggel elkezdtek bevonulni a más erdélyi településekről, vagy Magyarországról érkezett résztvevők, mindannyian ünnepibe öltözve, zászlókat, településtáblákat, vagy tiltakozó transzparenseket hoztak magukkal, és sokan bizakodóan nyilatkoztak a Mikó-ügy kimeneteléről. Tíz órakor mintegy száz személy, zsoltárokat énekelve vonult az Erzsébet parkban lévő Mikó Imre szobor mellé, és hatalmas transzparenst emeltek magasba, amelyen az állt: „Köszönjük Sánta Imre”. A bikfalvi református lelkész és társai az elmúlt 57 napban tüntettek kitartóan a Mikó épülete előtt. Fél tizenkettőkor megszólaltak a sepsiszentgyörgyi templomok harangjai, és délre hatalmas tömeg foglalta el a város központját. A Székely Mikó Kollégium homlokzatára hatalmas transzparensek kerültek, amelyek a református egyház tulajdonjogának legfőbb bizonyítékainak kivonatait jelenítették meg: egy 1928-ban kiadott tanügy-minisztériumi működési engedély-, illetve egy 1948-as államosításkor a Hivatalos Közlönyben megjelent dokumentum, amely szerint az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. A színpadon a szónokok mögött, volt és jelenlegi Mikós diákok foglaltak helyet, a pódium előtt lelkészek serege sorakozott föl. Kató Béla az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kezdte a beszédek sorát. A két szónok felváltva beszélt, egymás gondolatait folytatták. „Azért gyűltünk össze, hogy együtt nyújtsuk be a fellebbezést az igaz bírához, Istenünkhöz. Az is jelzi mekkora a baj, hogy a rendszerváltás után először fordul elő, hogy történelmi egyházak, politikai szervezetek és civilek együtt lépjünk fel közös ügyünkben”, mondta a püspökhelyettes. „Amikor a spanyol parlament azt mondta, hogy nem létezik a katalán nemzet, a katalánok tízezrei vonultak utcára”, mondta Antal Árpád, aki szerint „ma mi vagyunk a katalánok. Nekünk kell megmutatni, hogy létezünk, nem adjunk javainkat és megvédjük közösségünk tagjait”. Antal Árpád leszögezte: nem csak a Mikóról van szó, hiszen az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre, de legyen világos, másfél millió magyar embert nem lehet börtönbe hurcolni, zárta beszédét Antal Árpád. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke rámutatott: 1948-ban egy nap alatt államosítottak mindent. Egy bizottság jegyzőkönyvbe vette az egyház vagyonát, amely az államhoz került. „Akkor nem volt szükség semmilyen iratra, elvették és kész. Ez közönséges lopás volt”, mondta a református püspök, aki szerint most viszont nekünk kell igazolni a tulajdonjogot, és húsz év alatt se jutottunk el a vissza-szolgáltatások feléhez, és a folyamat teljesen leállt. „Hidegzuhany volt a buzău-i bíróság ítélete, amely azt mondja, hogy mi vagyunk a tolvajok”, mondta Pap Géza, aki szerint nem a másét kérjük, hanem azt ami a sajátunk, amiről bizonyítékaink vannak. Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke Márton Áron püspököt idézve kifejtette: „ez nem politika, életünkről van szó. Jogaink védelmében tiltakozunk az igazságtalan ítélet kimondása és végrehajtása ellen”. Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke égbekiáltó igazságtalanságnak nevezte a Mikó ügyben hozott ítéletet, ugyanakkor összefogásra kért mindenkit, és arra szólította fel a román közvéleményt, hogy „ne küldjenek el mindig ebből az országból amikor jussunkat akarjuk megvédeni. Több mint 1000 éve élünk itt, így épültek fel templomaink és iskoláink.” Határozott hangvételű beszédet mondott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. „Mielőtt megvádolnának azzal bennünket, hogy a mai felsereglésünkkel nyomást gyakorolunk az amúgy gyenge lábon billegő román igazságszolgáltatásra, állapítsuk meg és jelentsük ki ország-világ előtt, hogy a Bukarestből idomított és politikai széljárások szeszélye szerint bólogató igazságszolgáltatók gyakoroltak nyomást az erdélyi magyarságra, a magyar egyházakra, ezáltal a magyar családokra, a magyarságában annyiszor megalázott kisebbségben szenvedő magyar emberre. Mielőtt elhitetnék országgal-világgal, hogy Románia tekintélyét sértették volna Mikó Imréék a sepsiszentgyörgyi oktatás bástyájának megépítésével, hadd mondjuk ki, hogy nem is létezett akkor még az Erdélyt bekebelező román állam. Elmondjuk azt is, hogy a visszaszolgáltatás mértéke Románia szégyenfoltja, de az Európa Uniónak is, mert szemet hunynak a csatlakozáskor tett román ígéretek elmaradása felett”, mondta Csűry István. Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház főtanácsosa, a Mikó ügyben való összefogás fontosságát hangsúlyozta beszédében. Azt üzenjük tüntetésünkkel, hogy egy emberként harcolunk a jogorzás, csalárdság, a hazugság és a bűn ellen. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy elrabolják a jövő generációk örökségét. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, EP képviselő rámutatott: édesapja a Mikó kollégium diákja volt, nagyapja pedig tagja volt az iskola igazgató tanácsának. Őseink jogán szólalunk, fel, mert nem hagyhatjuk veszendőben, amit örökségként hátra hagytak. Tőkés László rámutatott: a Sepsiszentgyörgyön összegyűlt tömeg cáfolata Victor Ponta miniszterelnök korábbi kijelentésének, miszerint Székelyföld nem létezik. Tőkés Ugyanakkor bejelentette, hogy ideutazása előtt fenyegető sms-t is kapott, amely azt bizonyítja, hogy még ma is működik a megfélemlítés. Az EP képviselő arra kérte a jelenlévőket, hogy ha szükség lesz legyenek ott Marosvásárhelyen, Zilahon, Kolozsváron vagy Nagyváradon, ahol a Mikó ügyhöz hasonló esetek előfordulhatnak. Mi szólni jöttünk ide, Sepsiszentgyörgyre! Együtt kiáltsuk világgá: ne vegyétek el azt, ami a miénk! Ne tegyetek igazságtalanságot egy egész nemzeti közösséggel! Ma azt mondjuk, hogy le a kezekkel az egyházi tulajdonról, le a kezekkel a közösségi vagyonról! Mert ma a református egyházat éri támadás, de holnap bárki sorra kerülhet. Azért gyűltünk össze Sepsiszentgyörgyön Erdély minden szegletéből, hogy nemet mondjunk, határozott nemet kiáltsunk az igazságtalanság ellen. A mai tüntetést a Mikó kollégiumért, Markó Attiláért és Marosan Tamásért szerveztük. De az igazi tét sokkal nagyobb! A marosvásárhelyi polgármester vérszemet kapva a bírósági ítéleten máris szemet vetett a vásárhelyi magyar iskolák épületére. A nagyváradi polgármester már hangosan álmodik arról, hogy visszalopja a katolikusok tulajdonát. Azért vagyunk itt, hogy az ő álmuk ne valósuljon meg. Azért jöttünk ide, hogy közösen mondjuk: le a kezekkel az egyházi és közösségi tulajdonról. Azért vagyunk itt, hogy egy emberként kiáltsuk: hagyjatok békében élni, ne bántsátok a múltunkat, és ne raboljátok el a jövőnket! Végül a tömeg hívására Sánta Imre bikfalvi református lelkészt is színpadra szólították, aki megköszönte, azoknak, akik 57 napig vele együtt védték a Mikó épületét. Ugyanakkor közölte a résztvevőkkel, hogy a rendőrség néhány fiatalt az őrszobára kísért, mert zászlókat vittek magukkal. „Ha kell találkozunk holnap is és holnapután is, bárhol a világon, és követeljünk elégtételt, és igazságot mindannyiunk számára”, mondta Sánta Imre. Az Igazság Napja nevű tömegmegmozduláson résztvevők háromszoros felkiáltással fogadták el a felolvasott kiáltványt, amelyben kérik a jogállamiság elvének érvényesítését, a restitutio in integrum megvalósulását, Románia uniós csatlakozáskor vállalt kötelezettségeinek betartását, a jogsértő visszaállamosítási kísérletek megszüntetését és az igazságtalan bírósági döntés orvoslását. Az Igazság Napja a magyar és székely himnuszok eléneklésével ért véget. A résztvevők békésen hazavonultak. (Sláger Rádió / Kovács Zsolt) Sláger Rádió

Közel harmincezren tüntettek az Igazság Napján

Közel harmincezren gyűltek össze szombaton Sepsiszentgyörgy központjában tiltakozni a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítási kísérlete és a Mikó-per vádlottjainak elítélése ellen.

Az Igazság Napjának nevezett tömegmegmozdulás helyszínére már szombaton reggel elkezdtek bevonulni a más erdélyi településekről vagy Magyarországról érkezett résztvevők, mindannyian ünnepibe öltözve, zászlókat, településtáblákat, vagy tiltakozó transzparenseket hoztak magukkal, és sokan bizakodóan nyilatkoztak a Mikó-ügy kimeneteléről.

Transzparensekkel vonult a tömeg a tüntetés helyszínére | FOTÓ: Kovács Zsolt

Tíz órakor mintegy száz személy, zsoltárokat énekelve vonult az Erzsébet parkban lévő Mikó Imre szobor mellé, és hatalmas transzparenst emeltek magasba, amelyen az állt: „Köszönjük Sánta Imre". A bikfalvi református lelkész és társai az elmúlt 57 napban tüntettek kitartóan a Mikó épülete előtt.

Megszólaltak a harangok

Fél tizenkettőkor megszólaltak a sepsiszentgyörgyi templomok harangjai, és délre hatalmas tömeg foglalta el a város központját. A Székely Mikó Kollégium homlokzatára óriási transzparensek kerültek, amelyek a református egyház tulajdonjogának legfőbb bizonyítékainak kivonatait jelenítették meg: egy 1928-ban kiadott tanügyminisztériumi működési engedélyt, illetve egy 1948-as államosításkor a Hivatalos Közlönyben megjelent dokumentumot, amely szerint az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona.

A Székely Mikó Kollégium homlokzatára óriási transzparensek kerültek

A színpadon a szónokok mögött, volt és jelenlegi Mikós diákok foglaltak helyet, a pódium előtt lelkészek serege sorakozott föl.

Egyházfők a színpadi emelvényen

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kezdte a beszédek sorát. A két szónok felváltva beszélt, egymás gondolatait folytatták.

A pódium előtt lelkészek serege sorakozott föl | FOTÓ: Henning János

„Azért gyűltünk össze, hogy együtt nyújtsuk be a fellebbezést az igaz bírához, Istenünkhöz. Az is jelzi mekkora a baj, hogy a rendszerváltás után először fordul elő, hogy történelmi egyházak, politikai szervezetek és civilek együtt lépjünk fel közös ügyünkben" – mondta a püspökhelyettes.

„Amikor a spanyol parlament azt mondta, hogy nem létezik a katalán nemzet, a katalánok tízezrei vonultak utcára" – mondta Antal Árpád, aki szerint „ma mi vagyunk a katalánok. Nekünk kell megmutatni, hogy létezünk, nem adjunk javainkat és megvédjük közösségünk tagjait". A polgármester leszögezte: nem csak a Mikóról van szó, hiszen az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre, „de legyen világos, másfél millió magyar embert nem lehet börtönbe hurcolni" – zárta beszédét.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke rámutatott: 1948-ban egy nap alatt államosítottak mindent. Egy bizottság jegyzőkönyvbe vette az egyház vagyonát, amely az államhoz került.

„Akkor nem volt szükség semmilyen iratra, elvették és kész. Ez közönséges lopás volt” – mondta a református püspök, aki szerint most viszont nekünk kell igazolni a tulajdonjogot, és húsz év alatt se jutottunk el a vissza-szolgáltatások feléhez, és a folyamat teljesen leállt. „Hidegzuhany volt a buzăui bíróság ítélete, amely azt mondja, hogy mi vagyunk a tolvajok” – mondta Pap Géza, aki szerint nem a másét kérjük, hanem azt, ami a sajátunk, amiről bizonyítékaink vannak.

Magányos tüntető zászlóval | FOTÓ: Kovács Zsolt

Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke Márton Áron püspököt idézve kifejtette: „ez nem politika, életünkről van szó. Jogaink védelmében tiltakozunk az igazságtalan ítélet kimondása és végrehajtása ellen”.

Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke égbekiáltó igazságtalanságnak nevezte a Mikó ügyben hozott ítéletet, ugyanakkor összefogásra kért mindenkit, és arra szólította fel a román közvéleményt, hogy „ne küldjenek el mindig ebből az országból, amikor jussunkat akarjuk megvédeni. Több mint 1000 éve élünk itt, így épültek fel templomaink és iskoláink.”

Határozott hangvételű beszédet mondott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.

„Mielőtt megvádolnának azzal bennünket, hogy a mai felsereglésünkkel nyomást gyakorolunk az amúgy gyenge lábon billegő román igazságszolgáltatásra, állapítsuk meg és jelentsük ki ország-világ előtt, hogy a Bukarestből idomított és politikai széljárások szeszélye szerint bólogató igazságszolgáltatók gyakoroltak nyomást az erdélyi magyarságra, a magyar egyházakra, ezáltal a magyar családokra, a magyarságában annyiszor megalázott kisebbségben szenvedő magyar emberre” – jelentette ki.

A püspök emlékeztetett arra, hogy nem is létezett akkor még az Erdélyt bekebelező román állam, amikor Mikó Imréék „a sepsiszentgyörgyi oktatás bástyáját” megépítették. „Elmondjuk azt is, hogy a visszaszolgáltatás mértéke Románia szégyenfoltja, de az Európa Uniónak is, mert szemet hunynak a csatlakozáskor tett román ígéretek elmaradása felett” – mondta Csűry István.

Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház főtanácsosa, a Mikó-ügyben való összefogás fontosságát hangsúlyozta beszédében. „Azt üzenjük tüntetésünkkel, hogy egy emberként harcolunk a jogorzás, csalárdság, a hazugság és a bűn ellen. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy elrabolják a jövő generációk örökségét” – jelentette ki.

Tőkést megfenyegették

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, EP-képviselő rámutatott: édesapja a Mikó kollégium diákja volt, nagyapja pedig tagja volt az iskola igazgatótanácsának. „Őseink jogán szólalunk, fel, mert nem hagyhatjuk veszendőben, amit örökségként hátra hagytak” – fogalmazott.

Tőkés László rámutatott: a Sepsiszentgyörgyön összegyűlt tömeg cáfolata Victor Ponta miniszterelnök korábbi kijelentésének, miszerint Székelyföld nem létezik. Ugyanakkor bejelentette, hogy ideutazása előtt fenyegető sms-t is kapott, amely azt bizonyítja, hogy még ma is működik a megfélemlítés. Az EP-képviselő arra kérte a jelenlévőket, hogy ha szükség lesz, legyenek ott Marosvásárhelyen, Zilahon, Kolozsváron vagy Nagyváradon, ahol a Mikó ügyhöz hasonló esetek előfordulhatnak.

Kelemen: ne rabolják el az erdélyi magyarok jövőjét!

"Ne bántsák az erdélyi magyarok múltját, és ne rabolják el a jövőjét! – így fogalmazta meg Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Sepsiszentgyörgyön, szombaton rendezett demonstráció üzenetét. Beszédében kifejtette, azért gyűltek össze a tüntetők Sepsiszentgyörgyön és azért támogatják őket még százezrek és milliók, mert az erdélyi magyar közösség múltja és jövője forog kockán.

Kelemen Hunor szövetségi elnök tart beszédet | FOTÓ: Henning János

„Mi szólni jöttünk ide, Sepsiszentgyörgyre! Együtt kiáltsuk világgá: ne vegyétek el azt, ami a miénk! Ne tegyetek igazságtalanságot egy egész nemzeti közösséggel! Ma azt mondjuk, hogy le a kezekkel az egyházi tulajdonról, le a kezekkel a közösségi vagyonról! Mert ma a református egyházat éri támadás, de holnap bárki sorra kerülhet. Azért gyűltünk össze Sepsiszentgyörgyön Erdély minden szegletéből, hogy nemet mondjunk, határozott nemet kiáltsunk az igazságtalanság ellen. A mai tüntetést a Mikó kollégiumért, Markó Attiláért és Marosan Tamásért szerveztük. De az igazi tét sokkal nagyobb!” – mondta a tömegnek Kelemen.

Az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyi polgármester „vérszemet kapva a bírósági ítéleten” máris szemet vetett a vásárhelyi magyar iskolák épületére. A nagyváradi polgármester már „hangosan álmodik” arról, hogy visszalopja a katolikusok tulajdonát. „Azért vagyunk itt, hogy az ő álmuk ne valósuljon meg. Azért jöttünk ide, hogy közösen mondjuk: le a kezekkel az egyházi és közösségi tulajdonról. Azért vagyunk itt, hogy egy emberként kiáltsuk: hagyjatok békében élni, ne bántsátok a múltunkat, és ne raboljátok el a jövőnket!” – fogalmazott Kelemen.

Kelemen Hunor rámutatott, hogy az utóbbi két évtizedben több mint nyolcszázezer hektár közbirtokossági erdőt kapott vissza az erdélyi magyar közösség, egyházai pedig több mint ezer ingatlant, de több száz ingatlan sorsa még mindig bizonytalan. Az erdélyi magyar közösség erejére, elkötelezettségére és összefogására lesz szükség ahhoz, hogy megállítsák a "visszaállamosítás kísértetét" - hangsúlyozta a politikus.

Színpadra szólították Sánta Imrét is

Végül a tömeg hívására Sánta Imre bikfalvi református lelkészt is színpadra szólították, aki megköszönte azoknak, akik 57 napig vele együtt védték a Mikó épületét. Ugyanakkor közölte a résztvevőkkel, hogy a rendőrség néhány fiatalt az őrszobára kísért, mert zászlókat vittek magukkal. „Ha kell találkozunk holnap is és holnapután is, bárhol a világon, és követeljünk elégtételt, és igazságot mindannyiunk számára”, mondta Sánta Imre. 

Sánta Imre lelkész a tüntetésre tartó menet élén | FOTÓ: Henning János

Az Igazság Napja nevű tömegmegmozduláson résztvevők háromszoros felkiáltással fogadták el a felolvasott kiáltványt, amelyben kérik a jogállamiság elvének érvényesítését, a restitutio in integrum megvalósulását, Románia uniós csatlakozáskor vállalt kötelezettségeinek betartását, a jogsértő visszaállamosítási kísérletek megszüntetését és az igazságtalan bírósági döntés orvoslását.

Az Igazság Napja a magyar és székely himnuszok eléneklésével ért véget. A résztvevők békésen hazavonultak.

maszol.ro

Román sajtó a Mikó-ügyről 2.

Deputatul PSD, Horia Grama: „Mitingul de sâmbătă este o uriașă manipulare”

 Preotul reformat Santa Imre cere nepolitizarea „Zilei adevărului”

 „Ziua adevărului“ şi riscul politizării

Sfântu Gheorghe va fi „paralizat” de Ziua Adevărului

Apel pentru un miting fără politică

 Antal Arpad vrea 20.000 de maghiari la protestul de sâmbătă

 

 

 

 

Bedő Zoltán: Élni kell a lehetőséggel

Ötvenhetedik alkalommal fog ma délután őrséget állni Sánta Imre bikfalvi lelkipásztor a Székely Mikó Kollégium kapujában, ekképpen fejezve ki tiltakozását a hatalom törvényes keretbe gyömöszölt, de jogtalan, s a visszaállamosítás szándékát sugalló lépése ellen. Az igaza tudatában lévő ember elszántságával, egyik kezével a Bibliába, másikkal a székely zászlóba kapaszkodva teljesíti ezt az embert próbáló feladatot, magatartásával példát mutatván a magyar nemzet egészének.
Lelkiismerete szavára hallgatva és a tehetetlenségre ítélt ember felháborodásával fogott neki e figyelemfelkeltőnek szánt szolgálatnak, melynek vége felé közeledvén megállapíthatjuk, nem volt hiába való. Hitből táplálkozó kitartása eredményt hozott, hiszen nem csak a hatalom figyelte titokban, de árgus szemekkel a történéseket, hanem a remény magvai is kicsíráztak az időközben hozzá csatlakozók és a megnyilvánulásról tudomást szerzők lelkében. Egy öntudatos közösség kovácsolódott össze a bátor szívű lelkész körül, amely kérkedés és hőbörgés nélkül, de annál határozottabban az ország tudomására hozta, hogy létezünk. Hangosan imádkozva és énekszóval mutatta meg, hogy békések vagyunk ugyan, de gyávák nem, és elődeinkhez méltón készen állunk ősi jussunk megvédelmezésére. Felekezeti hovatartozás, politikai meggyőződés és korra, nemre való tekintet nélkül, órákon át egymás mellett állva azt is bebizonyították, hogy képesek vagyunk összefogni a nemzet érdekében.
Bízunk abban, hogy a háromszéki oktatás fellegvárát kis híján két hónapja védők üzenete halló fülekre, példája pedig követésre talál. Reméljük, hogy szeptember elsején, az Igazság Napján eddig még soha nem látott tömeg fog Sepsiszentgyörgyre özönleni, s jelenlétével igazolja, mi nem birkanyáj egyedei, hanem a magyar nemzet öntudatos tagjai vagyunk.
Hisszük, hogy a megmozdulás során fegyelmezetten és méltóságteljesen, de határozottan kiállunk már visszaszerzett jogaink megtartása, és a hiányzók igénylésének érdekében. Tudatosuljon bennünk, hogy most elérkezett a megfelelő és ritka alkalom, amikor rajtunk van a világ szeme, ezért világosan és kellő elszántsággal kell megfogalmaznunk követeléseinket, mert súlyos következményei lesznek, ha nem élünk ezzel a lehetőséggel.

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 31. 

Czegő Zoltán: A vályogvetők utolsó imája

„Ennek okáért, íme, kinyújtom kezemet reád, s adlak ragadományul a népeknek, és kiváglak a népségek közül és elvesztlek a tartományok közül, eltöröllek, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr.” (Ezékiel könyve, 24,25/7) Azt, hogy mennyiféle pusztulással fenyegette a moabitákat meg az edomitákat a kegyelmes Teremtő, és abból mennyit váltott be, mind a saját bőrünkön érezhetjük magyarokként mi, akik semmivel sem vagyunk bűnösebbek más népeknél. Csak éppen rólunk szólnak a rettenetes fenyegetések most, a 21. században is.
Elvenni mindent, ami a miénk. Meghagyják kegyes jóságban való fohászainkat az égiekhez, aztán a földet kihúzza alólunk a nagybetűs Törvény, a más népek kapzsi törvénye, s mind a maguk javára.
„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jó voltoddal, mint egy pajzzsal.” (Zsoltárok könyve.) Minden zsoltár rólunk vagy nekünk szól, és mindenkinek, akit az emberi gonoszság kivetett bölcsőjéből meg koporsójából, s földjét, amelyben nyugodott, fölszántották idegenek.
„Isten, az én szabadításomra, az én segítségemre siess. Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik életemre törnek. Riadjanak vissza. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt...”
Nem mi találtuk ki a könyörgéseket, sem a zsoltárokat. Csupán az a bajunk annyi ezer év után ma, hogy a boldogság zsoltárait az apokalipszis lovai pokoli gyűlöletben szétverték lelkünkből. Számunkra, kirabolt és megalázott erdélyiek és másmilyen magyarok számára csak a fohász maradt meg a könyörgés: „Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok… Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az elveszejtett ember.”
Zsoltárokból építünk magunknak várakat és városokat a magunk és igazunk védelmére, és szemünk előtt válnak azok haszontalanokká. Koldulunk pénzt templomokra, iskolákra, aztán jönnek mai moabiták és edomiták és más nemzetségek, hogy elvegyék mindazt, amit összehoztunk a magunk és a világ oltalmára.
Híresek voltak iskoláink, magunk tisztességét vitték világgá. Most a hatalom viszi martalékul azt, ami a miénk. Két hónapja szakad ránk a lángoló nap, miközben könyörgéseinket vetítjük az egekre. És nincs visszhangja nyomorunknak Európában. Viszi hitvány hírünket a szél, miközben a Mikó Kollégium úszik el szemünk előtt. És utána az utolsó eleven is eme tájakról.
Áldassál, emberi könny és emberi verejték. Ez lesz a vályogvetők imája.

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 31. 

Agyonhallgatják?

„Ha két bohóc kiáll őrjöngeni a Cotroceni-palota elé, azt a hírtelevíziók napi tíz élő kapcsolással, világrengető eseményként mutatják be, de ha itt ötven napig csendesen tiltakozik több tucat ember a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen, az nem hír”, mondta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki arra gyanakszik, hogy a román sajtó hatalmi szóra próbálja elhallgatni a megyeszékhelyi történéseket. Antal elmondta azt is: a színpad építése miatt már ma lezárják a Kórház utca és a Gr. Mikó Imre utca közötti részt, az Igazság Napján pedig a Szent György-napokon szokásos forgalomkorlátozásokra lehet számítani. 

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 31. 

A Mikó-ügy áttekintése- A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt

Sánta Imre bikfalvi református lelkész július 6-án kezdte el tiltakozását

Nyolcadik hete, hogy naponta, délután öt és hét óra között emberek tucatjai vonulnak a Székely Mikó Kollégium épülete elé. A sepsiszentgyörgyiek, de más településből érkezők is Sánta Imre református lelkipásztort támogatják, aki több mint egy hónapja egymaga kezdett el tiltakozni az ellen, hogy a másfél évszázados oktatási intézményt ismét államosítani akarják.

 A Székely Mikó Kollégium mai épületét 1876-ban építették, gróf Mikó Imre jelentős anyagi támogatásával. A telket Sepsiszentgyörgy városa adta, az építőanyag nagy részét Háromszék lakói hordták össze, szekerekkel.
A román államosítás után, 1990-ben a közösség visszakövetelte az iskolát, ám az egyház tulajdonjogát az épület fölött csak 2002-ben állították vissza.
2006-ban két – egyébként magyar nemzetiségű – család beperelte a visszaszolgáltatási bizottság tagjait, hamisítás vádjával. Érvelésük szerint az egyház soha nem volt tulajdonosa az épületegyüttesnek, mert az ingatlan mindvégig a Székely Mikó Kollégium tulajdonát képezte.
– Az iskola viszont az egyházé – állítja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. – Számunkra egyértelműen fontos, és ezt ki kell mondanunk, hogy ezek az ingatlanok, amelyeket évszázadokon keresztül birtokoltunk, és az egyházunk, a mi népünk épített fel, ma is az egyház tulajdonát képezik, és mi nem loptunk el senkitől, nem csalással kértünk vissza valamit, hanem a jogos tulajdonunkat szeretnénk visszakapni.
Ha nem az egyház építette, hanem közadakozásból épült, akkor nem is az egyháznak, hanem a helyi tanácsnak kell visszaszolgáltatni – vélik a felperesek. A város polgármestere szerint ez nem jó megoldás.
– Az erdélyi magyar közösségi vagyon a legbiztonságosabb helyen az egyházak tulajdonában van, hiszen úgy, ahogy megjelent egyszer egy törvény, és azt mondta ki, hogy ezek az ingatlanok – az iskolák épületei – az önkormányzatok vagyo­nát képezik, holnapután ugyanúgy jöhet egy olyan döntés, amivel ezeket az államnak adja – fejti ki Antal Árpád. A pert Sepsiszentgyörgyről Buzăuba helyezték át, mert, úgymond: Háromszéken a bíróság a nép haragjának a nyomása alatt áll. Buzăuban a visszaszolgáltató bizottság tagjait a közérdek ellen elkövetett hatalommal való, minősített visszaélés vádpont alatt bűnösnek találták. Abban az országban, ahol az, aki holtrészegen elgázol és gyakorlatilag kiirt egy egész családot, két év felfüggesztettet kap, a bizottság két magyar tagját három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
– Amikor a hírről értesültem, úgy éreztem, mintha engem ítéltek volna el három év börtönre, és meggyőződésem, hogy minden erdélyi magyar, de talán a tizenötmillió magyar kellene úgy érezze most magát, hogy három év börtönt kapott most azért, mert végezte a munkáját – mondja Antal Árpád. – Nem csaltak, nem loptak, hanem a közösség érdekében, tisztességesen a törvényeket betartva, végezték a munkájukat – teszi hozzá a megyeszékhelyi polgármester.
A kiegyensúlyozott, objektív és független román bíróság nagyobb dicsőségére, a bizottság egyetlen román tagja felfüggesztett büntetést kapott, mert – fogalmaz az indoklás – idős, és krónikus betegségekben szenved.
Markó Attila államtitkár, a visszaszolgáltató bizottság tagja érthetetlennek nevezte a döntést.
– Egy ilyen testület esetében, mint amilyen a miénk volt, a felelősség teljes mértékben egyforma. Tehát kortól, nemtől függetlenül a felelősség ugyanaz kellene hogy legyen. Én nem kétlem, és nem próbálom „eltüntetni” a román kolléga betegségét és életkorát, viszont a felelősség megállapításánál nem lehetnek ilyen különbségtételek – nyilatkozta Markó.
Ezek után döntött úgy Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor, hogy egyszemélyes tiltakozásba kezd, és július 6-án egy székely zászlóval kiállt a kollégium elé.
– Nem az volt a célja a tiltakozásomnak, hogy tömegeket mozgassak meg, hanem inkább az, hogy felkeltsem a figyelmet, és ország-világ elé tárjuk azt a gyalázatot, ami itt rajtunk megesett – nyilatkozta Sánta Imre.
Attól a naptól kezdve minden nap csatlakoztak hozzá olyanok, akik igazságtalannak tartják a Mikó-perben hozott ítéletet.
A rendszeresen jelen lévő Bagoly György röviden fogalmazza meg véleményét: „Azért jövök ide, mert azt szeretném, hogy az iskola kerüljön vissza az egyházhoz, és ne az államé legyen.”
A zászlóval őrt álló Korodi János úgy véli: ezt az épületet nem a dákok, nem a románok, hanem a magyarok építették, és a református egyház tulajdona, így hát annak is kell maradnia.
A bikfalvi lelkészt édesapja, idősebb Sánta Imre is támogatja.
– Ez az épület soha nem volt még a magyar államé sem, akkor hogy engedjük meg azt, hogy a román állam birtokába kerüljön. Ha minden közadakozásból épült ingatlan az államé, akkor az összes templomunkat elvehetik – véli idős Sánta Imre.
A tüntetéshez magyarországiak is csatlakoztak. „A jogbiztonság ilyen hiánya megengedhetetlen az Európai Unióban” – mondja Morocza Árpád Alsóörsről.
A helyszínen tiltakozó ívek aláírására is adott a lehetőség. Akárcsak a Mikó-per bírósági aktacsomójára utaló számmal elindult a 13020.ro honlapon, ahol egyébként fellelhető a kollégium visszaállamosítási kísérletéről és a bizottsági tagokat érintő döntésről szóló valamennyi információ, illetve a Mikó-ügy teljes története.
Sánta Imre azt mondja: a klérusnak, a politikumnak és a civil társadalomnak már rég radikálisabban kellett volna fellépnie a nyilvánvaló jogfosztás ellen.
– A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt, és arra van szükség, hogy megmutassuk, akár a polgári engedetlenség bizonyos eszközeivel élve, hogy nem lehet velünk azt tenni, amit éppen akarnak – állítja a bikfalvi lelkész.
Erre annál is inkább szükség van, mert a román igazságszolgáltatástól nem sok jó várható.
– A bírósági indoklás egész részeket vett át az ügyész érveléséből, és azt próbálta alátámasztani – avat be Markó Attila. – Például olyan egyezményről beszél az egyház és a kollégium között, amelyben különböző javak használatáról egymás javára lemondanak, de ez nem érinti a tulajdon kérdését. Az indoklás önmagának ellentmondva próbálja feloldani azt a körülményt, hogy korábban már megállapítást nyert: az iskola az egyház tulajdona. Természetesen fellebbeztünk, és minden olyan érvet elő fogunk venni, amit eddig még nem tettünk meg. Például a marosvásárhelyi Bolyai Kollégium ügyét, ahol hasonló per volt, és végleges döntés született arról, hogy az egyház tulajdonát képezi az iskola. Ezzel együtt nincs garancia arra – ismerve az alapfokú döntést –, hogy a fellebbviteli szinten egyértelműen és kétséget kizáróan előjön az igazság. Viszont bízom abban, hogy a közösség ereje – az igazság oldalán – nagyobb lesz, mint a bíróság ereje.
A református egyház szeptember elsejére szervezi az Igazság Napját. Déli tizenkét órára Sepsiszentgyörgyre várnak mindenkit, aki tiltakozni akar a Székely Mikó Kollégium újraállamosítása ellen.

Antal Árpád polgármester és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője tart sajtótájékoztatót a Mikó-ügy kapcsán

Erdély András

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 31. 

A kritikus tömeg

Az Igazság napja előestéjén sokan azért aggódnak, hogy nem leszünk elegen. A szervezők húszezerrel számolnak, a kétkedők örülnének, ha tízezren lennénk a tüntetésen. A számokon túl azonban látni, tudni kell: egy megmozdulás, tüntetés, tiltakozás erejét nem csupán a mennyiség határozza meg. Lehet, hogy az egybegyűltek sokasága az egyik legfontosabb tényező, a hömpölygő tömeg látványa lehet lenyűgöző, netán félelmetes – mégis, csupán egy a siker tényezői között.

A szakemberek már rég ismerik a kritikus tömeg kifejezést, amely a számszerűség mellett egy sor egyéb szempontra is vonatkozik, amikor egy megmozdulás sikerét vagy sikertelenségét értékeli. Elég a legkézenfekvőbbre, a Sánta Imre kezdeményezte tiltakozó őrállásra utalnunk, ahol – fizikai és szellemi megpróbáltatások árán – végül is egy maroknyi ember kitartása, következetessége még az óhatatlan kétkedések közepette is óriási hatással volt az események alakulására.
Nos, a holnapi Igazság napjának előzményei arra utalnak, hogy a siker – ahogy mondani szokás – elkerülhetetlen. A felfokozott hangulat, legalábbis helyi szinten, de Székelyföld, Erdély különböző pontjairól érkező hírek a készülődésről, az idefigyelésről, a magyarországi szimpátiaszervezkedések, általában a készültségi állapot igazolja ezt a derűlátást. Még akkor is, ha – ez idáig legalábbis – a román sajtó meglehetősen óvatosan vagy éppen rosszindulatúan kezeli az ügyet.
A résztvevők száma mellett tehát legalább olyan fontos, hogy a tüntetők – a fizikailag távol maradók, de lélekben itt lévők is – milyen üzenetet fogalmaznak meg. Nem csupán verbálisan, hanem magatartásuk, vizuális megjelenésük, spontán reakcióik, utólagos értékeléseik révén. Az üzenet teljes tartalma pedig – a tiltakozás formai elemein túl – a megoldások kis- és nagykapuit nyitogató lényeg lesz, amely a Mikó-ügy szimbolikus voltát nemzeti sorskérdéseink homlokterébe helyezi. S néhány hét múlva akár már történelmi pillanatként lesz értékelhető az Igazság napja.

Szerző: Ferencz Csaba

Háromszék, 2012. augusztus 31. 

Félretájékoztatás román módra

Nagyon nehéz védekezni a manipulációval, hazugsággal szemben. Csak ülünk és döbbenten figyeljük, hogyan viszonyul a román média a szombatra Sepsiszentgyörgyre tervezett tüntetéshez. Vagy hallgat, vagy félretájékoztat. Objektív beszámolót alig hallani. Hirtelen szent lett és független a korábban sokat szidott igazságszolgáltatás, a romániai magyarság pedig egy buta, gondolkodásra képtelen nyáj, amelyet úgy terelget az RMDSZ és az egyház, ahogy kedve tartja. Ilyeneket és ehhez hasonlókat harsognak a bukaresti stúdiókban a nagy román megmondók, s hazugságokkal, féligazságokkal igyekeznek alátámasztani állításaikat.

Jól kidolgozott manipulációs rendszerre épül a román sajtó, s az eszközt, amelyet leggyakrabban pártpolitikai érdekek mentén vetnek be, most a Mikó-tüntetés kapcsán igyekeznek kihasználni. A közszolgálati televízió szerda este, fő műsoridőben foglalkozott a kérdéssel, szót adott a két feljelentőnek (nem győzik hangsúlyozni, lám, magyarok léptek, ők kérték a bíróság segítségét), Horia Gramá­nak, aki annak idején prefektusként a városi tanács visszaszolgáltatásról szóló határozatának érvénytelenítéséért a bírósághoz fordult és Codrin Munteanu jelenlegi kormánybiztosnak. Min­da­hányan azt szajkózzák, szó sincs visszaállamosításról, hiszen a városhoz kerül az épület, s többször elhangzik, hogy nem szabad megkérdőjelezni a bíróság döntését, és szégyenletes dolog utcai tüntetéssel nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. A másik fél részéről Bor­bély László kapott szót, a marosvásárhelyi stúdióból, nem közvetlenül érintett, nem is a legtájékozottabb, nem győzte visszaverni a többiek gyakorta hamis vádjait, melyeket erősített a műsorvezető is azzal, hogy sűrűn idézte a bírósági végzést. Egyszerű a kép, amit a kérdéskört egyáltalán nem ismerő tévénézőknek sugároznak: lám, a román bíróság hozott egy döntést – ennek igazságosságát csak a rosszhiszeműek kérdőjelezik meg –, s a könnyen befolyásolható magyar tömegeket most utcára viszi az RMDSZ, hogy politikai tőkét kovácsoljon. Támadják a román államot, a románságot, s talán még elszakadást is képesek kérni, jó lesz tehát ügyelni – ez a román közszolgálati televízió tárgyilagos üzenete, távol a valóságtól és még távolabb a lényegtől.
A félrevezetésben jeleskedett az írott sajtó is, Eckstein-Kovács Péter önfeljelentő gesztusát elhallgatták, arról adtak hírt, hogy kihallgatta a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), s volt olyan lap is, amely kiforgatva, eltorzítva, szinte uszító hangon magyarellenes írást közölt. A máskor oly jól tájékozott újságírók szót sem ejtettek arról, hogy az egyik „köztiszteletben” álló feljelentő nemrég szabadult a börtönből, közbűntényesként ítélték el, és jóformán senki nem vette a fáradságot, hogy közölje azt az egyszerű jogi tényállást: az ingatlan-visszaszolgáltatási törvény egyértelműen fogalmaz, annak kell visszaadni az államosított épületet, akitől elvették. A Mikó esetében ez vitathatatlan, 1948-ban a Hivatalos Közlöny­ben úgy jelent meg a jegyzőkönyv, hogy a református egyháztól kobozták el az iskolát.
Beindult tehát a nagy félretájékoztatás, amely élét, súlyát kívánja venni a szombati tüntetésnek. Válaszunk csak egy lehet: nem engedjük elriasztani magunkat a tiltakozó nagygyűlésről, s megmutatjuk, sokan, nagyon sokan vagyunk, többen, mint ahány embert a román pártok mozgósítani tudtak az elmúlt években. Gondoljanak, szajkózzanak bármit a nagy román manipulátorok, kiállunk igazunkért, megvédjük jogainkat, s nem engedjük őseink jussát. Tesszük ezt békésen felvonulva, a Bibliával vagy egy könyvvel a kezünkben!

Szerző: Farkas Réka

Háromszék, 2012. augusztus 31. 

Forgalomkorlátozás tüntetés miatt

A szombat déli Mikó-tüntetés miatt útlezárások, forgalomkorlátozások lesznek Sepsiszentgyörgyön. Ma reggeltől nem lehet áthaladni a központi park előtti szakaszon – a Mimy Zup üzlettől a Kórház utcáig –, nekifogtak a szónokoknak helyet adó színpad építésének.

Szombat reggeltől az egész városközpontot lezárják a gépkocsik előtt – a Szent György-napokhoz hasonló módon és mértékben –, de a három legjelentősebb bevezető útszakaszon: a Csíki utcában, a Kós Károly utcában és a 1918. December 1. úton is korlátozzák a járművek közlekedését, a nagygyűlést megelőző és a lezárását követő fél-egy órában csak fél sávon haladhatnak majd a gépkocsik, hogy a város szélén kialakított parkolókból gond nélkül eljuthassanak a központba az autóbusszal, kis autóval ideérkezettek – tájékoztatott Antal Árpád polgármester. Egyeztettek a rendfenntartókkal, azok ígérték, biztosítják a rendezvény zavartalan lefolyását, és igyekeznek kiszűrni majd az esetleges román vagy magyar provokátorokat is. A csendőrség parancsnoka megjegyezte, arra fel vannak készülve, hogy egy húszezres tüntetés zavartalan lefolyását biztosítsák, arra nem, hogy megfelelően kezeljék egy medve városi látogatását.

Szerző: Farkas Réka

Háromszék, 2012. augusztus 31. 

Tüntetés a Mikóért (Az igazság napja Sepsiszentgyörgyön)

Holnap délben fél tizenkettőkor Sepsiszentgyörgyön minden magyar történelmi egyház templomaiban megszólalnak a harangok, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni tüntetéshez csatlakozni kívánó hívek saját felekezetük házánál gyü­lekeznek, rövid ima után együtt vonulnak az iskola előtti pódiumhoz, a tiltakozás helyszínére.

A megyeszékhelyről, illet­ve más településekről érkezők gyalogosan vonulnak a vá­ros­központba, ahol 12 órakor kezdődik a református egyház által kezdeményezett megmozdulás. A nagygyűlés két órát tart, felszólal a történelmi magyar egyházak négy püspöke, a katolikus érsek, Tőkés László és Kelemen Hunor. A beszédek között helyi fellépők adnak elő alkalomhoz illő verseket, énekeket. 

Háromszék, 2012. augusztus 31. 

A nagy nap

Holnap délben fél tizenkettőkor megszólalnak a sepsiszentgyörgyi templomok harangjai, és a szélrózsa minden irányából megindul az igazságmenet. Ki magányosan, ki a családjával, barátaival vonul a Székely Mikó Kollégium elé, mások csoportosan érkeznek Háromszék, Erdély településeiről, a történelmi egyházak kebeléből, sőt, a határon túlról is mindenhonnan a nemzeti érzésű magyarok.

Olyan lesz ez a gyülekezés, mint amikor százhúsz esztendőkkel ezelőtt megindultak a szekerek a falvakból Sepsiszent­györgy irányába, fiaikat hozták a székelyek becsületet, szabadság- és hazaszeretetet tanulni, bölcsességet szívni magukba annak az alma maternek a falai között, amelyről tudták, hogy a székely népé. És mert a nép és egyháza elválaszthatatlan, természetes, hogy ami a népé, az az egyházé is, és fordítva. Mindegy, ki mennyit tett hozzá annak építéséhez, annak bizonyosságát senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a Refor­mátus Székely Mikó Kollégium máig ható szellemiségét azok a mindenkori tanítók, egyházi vezetők, iskolai tanácsok határozták meg, akik soha nem tértek el az egyház által hirdetett lelkiségtől, emberi tartástól, a nemzetért cselekvő magatartástól. Kétség nem fér hozzá, a Mikóból kinőtt nemzedékek a világ minden táján megállták helyüket, jó magyarok maradtak, máig is névjegyükben hordozzák azt a szellemiséget, amit egyetlen történelmi magyar egyháztól sem lehet elvenni.
Amikor a román állam a Székely Mikó Kollégium épületének másodszori államosítását rendelte el – hisz kétség nem fér hozzá, a politikum döntött erről –, arra számítottak, ha sikerül a megfélemlítés, és le lehet állítani a további visszaszolgáltatást, sőt, vissza lehet venni azt is, amit már odaadtak az egyházaknak, közösségeknek (lásd a marosvásárhelyi polgármester magyar iskolák felvásárlására irányuló szándékát), akkor a tudás bástyáinak ledöntése gyengíti a közösséget, megalázza az egykor kizárólagos iskolafenntartóként működő egyházakat.
Csakhogy gyengülés helyett erősödött a közösségi érzés, a Sánta Imre bikfalvi református lelkész által közel két hónapja indított tiltakozás ezreket tett érzékennyé a Mikó-ügy iránt. Az Erdélyi Református Egyházkerület az iskola jogos tulajdonosaként az igazság melletti kiállásra szólított fel, és szeptember 1-jére, azaz holnapra Sepsiszentgyörgyre hív minden jóérzésű magyar embert politikai, vallási megkülönböztetés nélkül. Teszi ezt azért, mert tudja, csak az a nép maradhat fenn, amelyik kezébe veszi sorsát, maga rendelkezik fölötte, s bár ez még nem valóság, a holnapihoz hasonló, a várakozások szerint több tízezres tömeg közös kiállása egy nemes ügy mellett azt jelzi, az erdélyi magyarság képes saját jövőjéért összefogni.
Több mint hatvan esztendővel ezelőtt fogalmazta meg Illyés Gyula: „A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival.” Ezt tegyük mi is holnap, az Igazság napján.

Szerző: Fekete Réka

Háromszék, 2012. augusztus 31. 

Ítélet politikai megrendelésre (Mikó-ügy)

Titkosszolgálati irányítással, politikai megrendelésre született a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium vissza­államosítását elrendelő, a restitúciós bizottság tagjait börtönbüntetésre ítélő bírósági határozat – véli Papp Géza. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint nyilvánvaló, hogy a hatalom nem akarja visszaadni az egykor államosított ingatlanokat a magyar egyházaknak.
 

„Ennek megakadályozásához és a visszaszolgáltatási folyamat leállításához kellett megteremteni a megfelelő jogi keretet, s a hatalom két magyar ember feljelentésében vélte megtalálni azt a lehetőséget, amely által a visszaállamosítási lavinát elindíthatja. A politikai széljárás változását jelezte már az is, hogy a visszaszolgáltatási folyamat megtorpant, majd teljesen leállt. A politikum irányából jövő befolyásolás érzékelhető volt a korrupcióellenes ügyészség vizsgálódása alkalmával, s szinte tapinthatóvá vált a per lefolyása során. Meggyőző­désem, hogy a határozat politikai megrendelésre született, a legfelsőbb állami vezetők tudtával és a titkosszolgálatok irányításával” – fejtette ki álláspontját a református püspök.
Papp Géza úgy véli: a bírósági döntés precedenst teremthet, és „iskolapélda” lehet minden bíró számára, hogy a már visszaadott ingatlanokat miként lehet peres úton visszaszerezni. „A módszer célja a megfélemlítés is, hiszen ha a visszaszolgáltatási bizottság tagjait börtönbüntetéssel sújtják, egyetlen bizottság sem merészel ezek után bármilyen visszaszolgáltatási határozatot aláírni” – állítja a püspök. Papp Géza rámutatott: a visszaszolgáltatási bizottság két éve keltezett átirata szerint az Erdélyi Református Egyházkerület 835 államosított ingatlant igényelt vissza, ezek közül mindössze 300 esetben hoztak határozatot, vagyis a kérések 36 százaléka esetében született döntés. Hozzátette: 2009 augusztusától ez a folyamat fokozatosan csökkent, mára pedig a visszaszolgáltatás teljesen leállt.
„A visszaszolgáltatott épületek nagy részét ter­mészetben kaptuk vissza, de voltak esetek, amikor kárpótlást ítéltek meg, 32 esetben pedig a kérésünket visszautasították” – mondta a püspök. Kifejtette: az egyház a Mi­kó-ügyben hozott, általa igazságtalannak tartott ítélet és az egyházi vagyon visszaszolgáltatásának halogatása elleni tiltakozásul hirdetett demonstrációt szeptember elsejére Sepsiszent­györgyre az Igazság napja elnevezéssel. Hoz­zá­fűzte: helyteleníti, hogy némelyek az egyház meg­kér­dezése nélkül autonómiatüntetést akarnak „rászervezni” a megmozdulásra, szerinte ez elterelné a figyelmet az eredeti célkitűzésről.

Mozgósít az egyház és a fiatalok
Felhívást intézett tegnap a civil szférához és a fiatalokhoz a Háromszéki Ifjúsági Tanács, hogy csatlakozzanak a szeptember elsejei tiltakozáshoz. A Hárit elnöksége aggodalommal követte az elmúlt időszakban a bukaresti hatalom lépéseit, melyeket a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása érdekében tett. Közleményükben szolidaritásukat fejezik ki a restitúciós bizottság tagjaival, Markó Attila államtitkárral és Marosán Tamás jogtanácsossal, akiket igazságtalanul három év letöltendő börtönre ítélt a buzăui táblabíróság. „Az Igazság napján nekünk is ott a helyünk, támogatjuk az Erdélyi Református Egyházkerület és az RMDSZ kezdeményezését. Meggyőződésünk, hogy minden hasonló próbálkozással szemben nemzetközösségünknek egységesen kell hallatnia hangját, és tiltakoznia, felhasználva minden politikai és polgári engedetlenségi eszközt” – áll az ifjúsági tanács közleményében.
Mozgósít a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség is, melynek vezetősége arra kéri a Sepsiszentgyörgyön és a megyében élő unitáriusokat, hogy szeptember elsején, az Igazság napján szervezett tüntetést megelőzően, 11 órakor találkozzanak az unitárius templomban. Innen a főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc püspök által tartott áhítat után vonulnak majd a tüntetés helyszínére.
A Székely Mikó Kollégium ügyében szervezett tiltakozásra szeptember elsején a partiumi, a közép-erdélyi, valamint a székelyföldi régióból is autóbuszokat indít az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt.

 

Háromszék, 2012. augusztus 30. 

Közeleg az „Igazság napja”

Szeptember elsejére Erdély-szerte reformátusok és nem reformátusok, RMDSZ-esek, Polgári Pártosok és Tőkés-pártiak egyaránt egy bikfalvi pap, Sánta Imre református lelkész kezdeményezésére meghirdették az „Igazság napja” tüntetést Sepsiszentgyörgyre.

Úgy tűnik, a református Székely Mikó Kollégium minden jogállamiságot sutba dobó visszaállamosítási kísérlete végre ráébreszti a magyarságot határon innen és túl, hogy nem egymással kell hadakozni, pártoskodni a román politikai osztálytól kapott koncokért, hanem összefogva, a magyarság érdekében kell fellépni az elsikkasztott magyar jogokért.

A Székely Mikó Kollégium ügye felébresztette mind az erdélyi, mind a hazai nemzeti politikusokat eddigi holdkóros álmukból, s világossá vált az is, hogy tenni csak együtt, egymást segítve lehet a román hatóságok immár újból magyarokat politikai indíttatásból börtönbe zárni akaró stratégiája ellen.

Buzău városban ugyanis a román bíróság 2012. június 29-én a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása körüli perben, az egykori visszaszolgáltatást jóváhagyó bizottság három tagját, Markó Attilát, Marosán Tamást, valamint a román Clim Silviut három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte és a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását megsemmisítette.

Az ingatlant koncepciós indokokkal, valamint szó szerint a tények teljes mellőzése és figyelembe nem vétele mellett elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől, továbbá 1 millió 137 ezer lej (mintegy 256 ezer euró) büntetés befizetésére kötelezte az egyházkerületet.

Az eset, amelyben Marosán Tamást, az EREK volt jogtanácsosát, Markó Attila államtitkárt és Clim Silviut, az igazságügyi minisztérium tanácsosát hamis vádak alapján 3-3 év szabadságvesztésre ítélték, nagy port kavart a románság körében is: minden demokrata, román és magyar egyaránt a Ceausescu-rendszer visszaköszönését és a román állami sovinizmus újjáéledését látják benne. A visszaszolgáltató bizottság tagjai ugyanis pont akkor cselekedtek volna jogellenesen, ha a Mikó Kollégiumot nem szolgáltatják vissza eredeti tulajdonosának. Ugyanis a 176/1948-as államosítási törvény melléklete világossá teszi, hogy a Református Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerülettől vették el.

A visszaszolgáltatási, vagyis a restitúciós törvény szerint az épületet egyértelműen az egykori tulajdonosának kell visszaszolgáltatni. A Brassói Ítélőtábla 2006. március 15-i végzésében végérvényesen és visszavonhatatlanul megállapította, hogy az államosítás előtt a Székely Mikó Kollégium teljes vagyona a református egyház tulajdonát képezte. Mindezért az Erdélyi Református Egyházkerület joggal igényelheti vissza az egykori kollégiumi épületeket.

A Mikó Kollégium ügye mindezek után – igencsak szerencsétlenül – azon magyar családok keresete miatt került ismét a román bíróságra, akik a kollégium tanárainak egykori épületében még a román államtól, a visszaszolgáltatás előtt megvették egykori bérleményeiket, s nem kívántak újabb tulajdonosi bonyodalmat a református egyházzal.

Az ügy tragikomikuma az, hogy a buzăui bíróság a 2012. január 24-i tárgyaláson pont a Brassói Ítélőtábla végzésének hatályosságát ismerte el és erősítette meg, vagyis első körben a református egyháznak és a Székely Mikó Kollégiumnak adott igazat. Csakhogy a fellebbezés után felébredt a Victor Ponta-féle román hatalom, s bizony június végi ítéletében, már nyíltan átpolitizált és egyértelműen magyarellenes döntésre jutott ugyanez a bíróság, semmit sem véve figyelembe mindazon tények közül, amelyekre egyébként korábbi ítéletét alapozta.

A bíróság az ítélethozatal során nem vette figyelembe az egyház által bemutatott bizonyítékokat, sem a korabeli egyházi és világi törvényeket, amelyek a református kollégiumokat az ezeket létrehozó egyházi testületek tulajdonaként határozták meg. A kollégium két világháború közötti önmeghatározása is ezt tükrözi: „a kollégium, mint a vallásszabadság kifejezője és a református egyház javát szolgáló intézmény, a jelen törvények értelmében mindenestől az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonát képezi és az egyházi hatóságoknak van alárendelve”.

A telekkönyvezést a Mikó Kollégium alapításának idején még nem ismerő Buzăuban a román bíróság – nem leplezve a koncepciós jellegét – még a román tanügyminisztérium 1928-ban kibocsátott, Anghelescu tanügyminiszter kézjegyével ellátott engedélyét is figyelmen kívül hagyta, amely ugyancsak egyértelműen megállapítja, hogy a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona.

Az ítélet visszaállítja a 2002. május 14-e, a Székely Mikó Kollégium visszaadása előtti állapotot, vagyis kötelezi az Erdélyi Református Egyházkerületet, hogy törölje az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a kollégium vonatkozásában.

Az 1 millió 137 ezer lej büntetés kirovása már csak hab a koncepciós, magyarellenes ítélet tortáján. Ezt ugyanis azzal az indokkal szabja ki a bocskoros bíróság, hogy ez az az összeg, amivel „a használat során megkárosította a használó a román államot”. Ezzel szemben a tény az, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület a kollégium épületének javításába, a benne folyó oktatás korszerűsítésébe saját alapból bizonyíthatóan 2,9 millió lejt fektetett be 2002 óta. E tényt természetesen ugyancsak nem voltak hajlandóak figyelembe venni Buzăuban.

A börtön és a magyar vagyon elorzásának nyílt szándéka román részről riadalmat keltett a magyarságban. A politikai erők mind idehaza, mind Erdélyben egybehangzóan ítélték el az eljárást. Először az RMDSZ, majd a magyar kormány is megszólalt az ügyben.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Németh Zsolt államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár közleményükben hivatalosan is tiltakoztak az eljárás ellen, és felkérték a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, hogy vizsgálja meg a jogi segítségnyújtás lehetőségét.

„A magyar kormány – bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét –, értetlenül áll az ítélet előtt. Közismert mindenki számára, hogy a Székely Mikó Kollégium az erdélyi magyar református egyház tulajdonában van évszázadok óta. Ezt a helyi közösség, Sepsiszentgyörgy városa nyilatkozatban is elismerte. Nem értjük, miért ítélték el a vádlottakat annak ellenére, hogy a román bíróság 2012 januárjában a tulajdonjog kérdésében helyt adott a védők indítványának, akik egy 2006-os jogerős brassói bírósági ítéletre hivatkozva bizonyították: az iskola épületét a református egyháztól kobozták el 1948-ban” – áll a július 2-án kelt közleményben. A magyar kormány arra is felhívja a figyelmet, hogy a meghozott bírói döntés veszélyezteti a restitúciós törvény végrehajtását, valamint az alapvető európai jogelvek érvényesülését, vagyis a jogbiztonságot, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségének elvét.

Egy nappal korábban, 2012. július 1-jén az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa fogadott el állásfoglalást, amelyben szolidaritást vállalt az elítéltekkel, és azt ígérte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.

A szolidaritási nyilatkozatok áradata után a tettek mezejére Bikháza református papja lépett, aki először egyedül, majd többedmagával azt vállalta, hogy minden nap délután két órán keresztül, székely zászlóval a kezében kimegy a Mikó Kollégium kapujába tüntetni, mindaddig, amíg a világ meg nem látja azt a jogtiprást, amit a román állam művel – ismételten.

Sánta Imre református lelkész kezdetben magányos tiltakozása néhány napon belül már százfősre duzzadt. Bár az akciót eredetileg egy hónaposra tervezte a kezdeményező, a folyamatosan növekvő résztvevők száma miatt augusztusban is folytatja azt. Közben az egyházak is szervezésbe kezdtek, s meghirdették szeptember elsejére az „Igazság napját”. A tömegtüntetés szervezése Erdélyben a legnagyobb összmagyar üggyé vált, s a sepsiszentgyörgyi városvezetés, valamint a Kovászna megyei tanács karöltve segíti a kezdeményezés sikerét.

Erdélyben az „Igazság napja” talán az egység kovásza lesz. A szervezők reményei szerint az ezer magyar pap felvonulása mellett százezres tömeg vonul majd a sepsiszentgyörgyi iskola épülete elé, hogy tiltakozzon a buzăui bíróság döntése ellen. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy azért kell erőt mutatni most, az első román hatalmi próbálkozásnál, mert, ha visszaállamosítják a szentgyörgyi ingatlant, akkor majd megtehetik ugyanezt Aradon, Kolozsváron vagy Zilahon is, mindenütt, ahol nem magyarok alkotják az önkormányzatot, s így nem viselik szívükön a magyar iskola ügyét.

Csűry István református püspök híveit e szavakkal kérte, hogy vegyenek részt a tömegtüntetésen:

„Szeptember elsején, déli 12 órára Isten összegyűjti Sepsiszentgyörgyre a jogtiportságban szenvedő erdélyi magyarságot. Gyógyítani akarja a most már elkendőzhetetlenül hátrányos helyzetbe taszított életünket, a több rendben megkárosított közösségeinket. Megfogyatkozott az erőnk, különféle utakon keressük Istent is, mert mint Ezékiel korában pártos nemzetség lettünk (Ez 2,3). Sokféle iránykövetésben tévelyegve Istennel szemben is pártütőkké váltunk. Eljött a felismerés döntésre kényszerítő órája. A megaláztatás és a reánk kényszerített tehetetlenség nyomasztó terhe hordozhatatlan a 21. századi erdélyi magyarság számára.”

Mindazok, akik ott voltak a Békemeneten, és tehetik, szervezzék meg ismét magukat! Üljünk buszokra, autókba, vonatra és legyünk ott az „Igazság napján” székely testvéreinknél, ahogy ők is eljöttek, amikor mi hívtuk őket. Ne csak szóban, hanem tettben is legyünk szolidárisak! Legyen ez a megmozdulás a valódi magyar egység megalkotásának XXI. századi alapkőletétele.

Zárug Péter Farkas
politológus

Demokrata

Megyünk Erdélybe

Közeleg az Igazság Napja - Legyen ott Ön is!


Tízezreket várnak szeptember 1-jén a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium elé, ahol több mint egy hónapja tüntetnek.

Az ingatlan önkényes visszaállamosításának ügyéről további információt a www.13020.ro honlapon lehet megtudni, ahol internetes aláírással bárki tiltakozhat a román kormány intézkedése ellen.

Megyünk Erdélybe     

Nem arról van szó, hogy itt van már a Kánaán, mert az még nagyon nincs itt, de hogy közeledünk hozzá, az biztos. A forint árfolyama stabilan 278 körül jár az euróhoz képest. Ennek köszönhetően az államháztartás bruttó adóssága júliusra a GDP 77,6 százalékára csökkent az év eleji 78,9 százalékról, elsősorban a forint erősödése miatt. A jó hírt a Magyar Nemzeti Bank jelentette be a múlt pénteken. Miközben a liberális orgánumok szorgalmasan ontják a rossz híreket arról, mennyire nem megy a magyar gazdaság, hogy már mindenütt lassú emelkedés tapasztalható, de nálunk bezzeg még mindig csak megyünk lefelé, a legkeményebb mutatók már jelzik, hogy nagyon is jó irányba tartunk. És ha kitartunk – s miért ne tartanánk ki, ha már eddig kibírtuk –, akkor hamarosan szép idők köszöntenek ránk.

Mert a Szentírás nem véletlenül mondja, hogy kezdetben volt az Ige, és az Ige testté lett.

S amint az ősidőkben a Háromszor Szent Hermész, azaz Hermész Triszmegisztosz hirdette volt, „ami fent van, az van lent, s ami lent van, az van fent”… A két igazságot úgy szokás hétköznapi nyelvre fordítani, hogy a nagy és kis rendszerek összefüggenek, de ami fontosabb, hogy az Eszme, az Idea magasabb rendű, mint az Anyag, hétköznapiasan mondva, a Gondolat szüli meg az Eredményt, az Akarat szüli meg a Cselekvést, s az hozza el a Sikert. Marxista szóhasználattal: valójában a tudat határozza meg a létet, és nem fordítva. A bűntudat a bűn uralmát hozza el, lásd a 2006-os budapesti csatát, a jó tudata pedig a jó diadalát. Mert szoros összefüggés van a szeretet és összefogás népének 2010-es kirobbanó diadala s e nép legjobbjainak 2012-es ugyancsak kirobbanó olimpiai diadala között. Éppen úgy, ahogy minden szorongattatás ellenére, a magyar fizetőeszköz is túlélte és kiheverte az ellene folyó spekulációs támadásokat, mivel azt meg Nietzsche hagyta ránk, hogy ami nem pusztít el, az megerősít.

Hát, erősödésre éppen van lehetőség. Már itt is a következő alkalom: megyünk Erdélybe. Kollégiumot, hitet, magyarságot védeni. Megyünk bizony. A román állam beletiport a magyarság jogaiba és elcsikarta a református egyháztól a kommunisták által államosított, majd törvényesen a reformátusoknak visszaadott Székely Mikó kollégiumot, akik pedig a tulajdont visszaadták jogos tulajdonosának, azokat három év börtönnel sújtotta. Minderről Zárug Péter tudósít e lap hasábjain. Itt álljon csak annyi, hogy egy bátor pap kiállása már százakat késztetett kiállásra, de ezrekre, tízezrekre lesz szükség, hogy a román sovinizmust megállítsuk. „Szeptember elsején, déli 12 órára Isten összegyűjti Sepsiszentgyörgyre a jogtiportságban szenvedő erdélyi magyarságot. Gyógyítani akarja a most már elkendőzhetetlenül hátrányos helyzetbe taszított életünket, a több rendben megkárosított közösségeinket… Eljött a felismerés döntésre kényszerítő órája. A megaláztatás és a reánk kényszerített tehetetlenség nyomasztó terhe hordozhatatlan a 21. századi erdélyi magyarság számára” – szól a felhívás. Azt pedig már Zárug Péter teszi hozzá, hogy mindazok, akik ott voltak a Békemeneten, és tehetik, szervezzék meg ismét magukat!

Üljünk buszokra, autókba, vonatra és legyünk ott az „Igazság napján” székely testvéreinknél, ahogy ők is eljöttek, amikor mi hívtuk őket. Ne csak szóban, hanem tettben is legyünk szolidárisak! Legyen ez a megmozdulás a valódi magyar egység megalkotásának XXI. századi alapkőletétele. Úgy legyen. Én ott leszek.

Bencsik András

(Zárug Péter Farkas írása a Demokrata 2012. augusztus 22-én megjelent számában és weboldalunk főoldalának alján is olvasható.)

Demokrata, augusztus 22.

Markó Attila hozzászólása a Tüntetés a Székely Mikó Kollégiumért Facebook-csoportban

---

Forrás: blogopedusz.blogspot.ro

Idejét éreztem annak, hogy elmondjam a véleményem, hisz az elmúlt napokban elfajulni látom a beszélgetést. Először is: én vagyok az a nemecsekernő, akinek a fülénél zörög a bilincs. Nem a ti fületeknél. Én vagyok a várományosa 1100x3 év börtönnek, a Mikó mellett minden más visszaadott ingatlan után. Ezért szépen kérlek, olvassátok végig figyelemmel (és alázatos lélekkel – tenné hozzá Sánta Imre közös barátunk, hisz ez egy református igeolvasás előtti lelkészi felhívás).

Nos először is, felmerült itt a politikamentesség kérdése. Én magam is azt mondtam mindig, hogy ebben az ügyben nem a pártzászlók, hanem az igazság zászlaja kell lobogjon. Ezalatt azt értettem, hogy se most, se később a Mikó esete ne lehessen politikai csaták vagy kampány tárgya. De ez nem jelenti azt, hogy álljon félre a politikum!! A politikusok azért léteznek, hogy ilyen vészhelyzetben is kiálljanak a közösségért! Ha nem tennék meg ezt a kiállást, akkor lehetne csak igazán jogunk szidni őket! Nem szabad elkergetni a politikusokat onnan, ahol közösségi érdekképviseletről beszélünk! Megértette ezt az RMDSZ is, és a Néppárt is! A politikumnak márpedig szava kell, hogy legyen ilyenkor! Bármi történt az ítélet óta, a politikum – hálistennek – nem „politizálta el". És hadd tegyem hozzá: amikor kint jártam köztetek, HVIM pólókat, árpádsávos lobogót láttam. Nem szólt semmit az RMDSZ, mások se. Itt mindenki (bocsánat: 6-7 ember!) szidja az RMDSZ-t – nem szólt semmit az RMDSZ, mások se. Itt mindenki (bocsánat: 6-7 ember) politikamentességért kiált. Miközben mit csinál? POLITIZÁL!! Aki tojást, paradicsomot emleget Kelemen Hunor vagy Tőkés László kapcsán, mit csinál? POLITIZÁL! Se Hunor, se Tőkés nem reagáltak erre, de én, mint érintett, megteszem, és kiáltó szóval szólok: egyetlen politikai szervezet se akarja kisajátítani magának se a Mikót, se szeptember elsejét! A börtöntöltelék elhaló hangjával kérlek utoljára: hagyjátok abba! Menjünk oda tisztességgel szombaton a Mikó elé és tisztességgel mutassuk meg, hogy egyszerűen MAGYAROK vagyunk...

És itt kérem meg Sánta Imrét is, akit végtelenül tisztelek és becsülök a kiállásáért, életemben ezután bármikor kezet nyújtok neki: érezze meg annak a fontosságát, hogy itt mindenki ugyanolyan tárt karokkal fogadott magyar ember, mint azok, akik kánikulában, esőben, szélben ott állnak közel két hónapja. Mindenkivel szemben lehetünk kritikusak, de épp akkor kell elvárjuk az általunk kritizált politikusok kiállását, amikor bajban a magyarság. Másképp mi hasznunk is lenne belőlük? Kérek tehát ismételten mindenkit: tegye félre nézeteit és legyen pusztán magyar. Jakubinyi, Csűry, Pap Géza, Adorjáni Dezső, Bálint Benczédi Ferenc, Kelemen Hunor, Tőkés László, és én magam is magyar emberként, magyar ügyért megyünk oda. Aki ezt nem így látja, aki tojást és paradicsomot dobálni jönne, aki fütyölni készül, az maradjon otthon.

Többet nem szólok, de szeretném, ha ezt a hosszú szöveget mindannyian egészséges gyomorral megemésztenénk.

Azzal zárom, amivel kezdtem: én vagyok az a nemecsekernő, akinek a fülénél zörög a bilincs. Ne tagadjátok meg tőlem a toleranciába és a békességbe vetett reményemet! És ezek után minden gyűlölködő és szidalmazó megjegyzéshez nagybetűsen gondolom majd hozzá, hogy SZÉGYEN, ÁTS FERI!

Isten óvjon minden erdélyi magyar embert attól, ami velem-velünk történik!

Markó Attila

https://www.facebook.com/groups/330101610408952/permalink/345743318844781

Sánta Imre válasza Markó Attila hozzászólásához a Tüntetés a Székely Mikó Kollégiumért Facebook csoportban

Mindenkit várnak a térre - Ne tereljük más felé a figyelmet a Mikóról

Antal András Árpád polgármester és Kató Béla püspökhelyettes: szombaton a Székely Mikó Kollégiummal kapcsolatos áldatlan történésekre kell összpontosítani

Sepsiszentgyörgyön a Csutak Vilmos-szobor előtt tartott tegnap sajtótájékoztatót Antal Árpád András, a megyeszékhely polgármestere és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a szombat déli tömegtüntetés előkészületeiről.

Mivel vagyona és munkatársának sorsa forog kockán, az Erdélyi Református Egyház a kezdeményezője és szervezője a szombati tiltakozásnak, az RMDSZ-szel együtt, amely a szervezet egyik tagjának, Markó Attilának a szabadsága is veszélyben forog.
Kató elmondta, a megmozdulás mottójának a Zsoltárok könyve, XVII. versének első két szakaszát választották, melyben Dávid így fohászkodik az Úrhoz: „Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.” Ugyanakkor hozzátette: az Igazság napjába az elmúlt 50, 60, 100 esztendő sérelmei, fájdalmai és igazságtalanságai is beleférnek, ennek ellenére ők most csak a Székely Mikó Kollégiummal kapcsolatos áldatlan történésekre szeretnének összpontosítani. Nem szeretnék, ha a résztvevők a többi, minket ért sérelem ez alkalomból való felemlegetésével elterelnék a román sajtó figyelmét a kollégium újraállamosítása, valamint az igazságtalanul kiszabott szabadságvesztések miatti felháborodásunkról.
Nemzeti ügyről lévén szó, mind a református egyház, mind az RMDSZ részvételre szólítja a magyar történelmi egyházak, a civil szervezetek és politikai pártok tagságát is.
Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 29.