Bedő Zoltán: Élni kell a lehetőséggel

Ötvenhetedik alkalommal fog ma délután őrséget állni Sánta Imre bikfalvi lelkipásztor a Székely Mikó Kollégium kapujában, ekképpen fejezve ki tiltakozását a hatalom törvényes keretbe gyömöszölt, de jogtalan, s a visszaállamosítás szándékát sugalló lépése ellen. Az igaza tudatában lévő ember elszántságával, egyik kezével a Bibliába, másikkal a székely zászlóba kapaszkodva teljesíti ezt az embert próbáló feladatot, magatartásával példát mutatván a magyar nemzet egészének.
Lelkiismerete szavára hallgatva és a tehetetlenségre ítélt ember felháborodásával fogott neki e figyelemfelkeltőnek szánt szolgálatnak, melynek vége felé közeledvén megállapíthatjuk, nem volt hiába való. Hitből táplálkozó kitartása eredményt hozott, hiszen nem csak a hatalom figyelte titokban, de árgus szemekkel a történéseket, hanem a remény magvai is kicsíráztak az időközben hozzá csatlakozók és a megnyilvánulásról tudomást szerzők lelkében. Egy öntudatos közösség kovácsolódott össze a bátor szívű lelkész körül, amely kérkedés és hőbörgés nélkül, de annál határozottabban az ország tudomására hozta, hogy létezünk. Hangosan imádkozva és énekszóval mutatta meg, hogy békések vagyunk ugyan, de gyávák nem, és elődeinkhez méltón készen állunk ősi jussunk megvédelmezésére. Felekezeti hovatartozás, politikai meggyőződés és korra, nemre való tekintet nélkül, órákon át egymás mellett állva azt is bebizonyították, hogy képesek vagyunk összefogni a nemzet érdekében.
Bízunk abban, hogy a háromszéki oktatás fellegvárát kis híján két hónapja védők üzenete halló fülekre, példája pedig követésre talál. Reméljük, hogy szeptember elsején, az Igazság Napján eddig még soha nem látott tömeg fog Sepsiszentgyörgyre özönleni, s jelenlétével igazolja, mi nem birkanyáj egyedei, hanem a magyar nemzet öntudatos tagjai vagyunk.
Hisszük, hogy a megmozdulás során fegyelmezetten és méltóságteljesen, de határozottan kiállunk már visszaszerzett jogaink megtartása, és a hiányzók igénylésének érdekében. Tudatosuljon bennünk, hogy most elérkezett a megfelelő és ritka alkalom, amikor rajtunk van a világ szeme, ezért világosan és kellő elszántsággal kell megfogalmaznunk követeléseinket, mert súlyos következményei lesznek, ha nem élünk ezzel a lehetőséggel.

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 31. 

Czegő Zoltán: A vályogvetők utolsó imája

„Ennek okáért, íme, kinyújtom kezemet reád, s adlak ragadományul a népeknek, és kiváglak a népségek közül és elvesztlek a tartományok közül, eltöröllek, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr.” (Ezékiel könyve, 24,25/7) Azt, hogy mennyiféle pusztulással fenyegette a moabitákat meg az edomitákat a kegyelmes Teremtő, és abból mennyit váltott be, mind a saját bőrünkön érezhetjük magyarokként mi, akik semmivel sem vagyunk bűnösebbek más népeknél. Csak éppen rólunk szólnak a rettenetes fenyegetések most, a 21. században is.
Elvenni mindent, ami a miénk. Meghagyják kegyes jóságban való fohászainkat az égiekhez, aztán a földet kihúzza alólunk a nagybetűs Törvény, a más népek kapzsi törvénye, s mind a maguk javára.
„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jó voltoddal, mint egy pajzzsal.” (Zsoltárok könyve.) Minden zsoltár rólunk vagy nekünk szól, és mindenkinek, akit az emberi gonoszság kivetett bölcsőjéből meg koporsójából, s földjét, amelyben nyugodott, fölszántották idegenek.
„Isten, az én szabadításomra, az én segítségemre siess. Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik életemre törnek. Riadjanak vissza. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt...”
Nem mi találtuk ki a könyörgéseket, sem a zsoltárokat. Csupán az a bajunk annyi ezer év után ma, hogy a boldogság zsoltárait az apokalipszis lovai pokoli gyűlöletben szétverték lelkünkből. Számunkra, kirabolt és megalázott erdélyiek és másmilyen magyarok számára csak a fohász maradt meg a könyörgés: „Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok… Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az elveszejtett ember.”
Zsoltárokból építünk magunknak várakat és városokat a magunk és igazunk védelmére, és szemünk előtt válnak azok haszontalanokká. Koldulunk pénzt templomokra, iskolákra, aztán jönnek mai moabiták és edomiták és más nemzetségek, hogy elvegyék mindazt, amit összehoztunk a magunk és a világ oltalmára.
Híresek voltak iskoláink, magunk tisztességét vitték világgá. Most a hatalom viszi martalékul azt, ami a miénk. Két hónapja szakad ránk a lángoló nap, miközben könyörgéseinket vetítjük az egekre. És nincs visszhangja nyomorunknak Európában. Viszi hitvány hírünket a szél, miközben a Mikó Kollégium úszik el szemünk előtt. És utána az utolsó eleven is eme tájakról.
Áldassál, emberi könny és emberi verejték. Ez lesz a vályogvetők imája.

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 31. 

Agyonhallgatják?

„Ha két bohóc kiáll őrjöngeni a Cotroceni-palota elé, azt a hírtelevíziók napi tíz élő kapcsolással, világrengető eseményként mutatják be, de ha itt ötven napig csendesen tiltakozik több tucat ember a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen, az nem hír”, mondta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki arra gyanakszik, hogy a román sajtó hatalmi szóra próbálja elhallgatni a megyeszékhelyi történéseket. Antal elmondta azt is: a színpad építése miatt már ma lezárják a Kórház utca és a Gr. Mikó Imre utca közötti részt, az Igazság Napján pedig a Szent György-napokon szokásos forgalomkorlátozásokra lehet számítani. 

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 31. 

A Mikó-ügy áttekintése- A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt

Sánta Imre bikfalvi református lelkész július 6-án kezdte el tiltakozását

Nyolcadik hete, hogy naponta, délután öt és hét óra között emberek tucatjai vonulnak a Székely Mikó Kollégium épülete elé. A sepsiszentgyörgyiek, de más településből érkezők is Sánta Imre református lelkipásztort támogatják, aki több mint egy hónapja egymaga kezdett el tiltakozni az ellen, hogy a másfél évszázados oktatási intézményt ismét államosítani akarják.

 A Székely Mikó Kollégium mai épületét 1876-ban építették, gróf Mikó Imre jelentős anyagi támogatásával. A telket Sepsiszentgyörgy városa adta, az építőanyag nagy részét Háromszék lakói hordták össze, szekerekkel.
A román államosítás után, 1990-ben a közösség visszakövetelte az iskolát, ám az egyház tulajdonjogát az épület fölött csak 2002-ben állították vissza.
2006-ban két – egyébként magyar nemzetiségű – család beperelte a visszaszolgáltatási bizottság tagjait, hamisítás vádjával. Érvelésük szerint az egyház soha nem volt tulajdonosa az épületegyüttesnek, mert az ingatlan mindvégig a Székely Mikó Kollégium tulajdonát képezte.
– Az iskola viszont az egyházé – állítja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. – Számunkra egyértelműen fontos, és ezt ki kell mondanunk, hogy ezek az ingatlanok, amelyeket évszázadokon keresztül birtokoltunk, és az egyházunk, a mi népünk épített fel, ma is az egyház tulajdonát képezik, és mi nem loptunk el senkitől, nem csalással kértünk vissza valamit, hanem a jogos tulajdonunkat szeretnénk visszakapni.
Ha nem az egyház építette, hanem közadakozásból épült, akkor nem is az egyháznak, hanem a helyi tanácsnak kell visszaszolgáltatni – vélik a felperesek. A város polgármestere szerint ez nem jó megoldás.
– Az erdélyi magyar közösségi vagyon a legbiztonságosabb helyen az egyházak tulajdonában van, hiszen úgy, ahogy megjelent egyszer egy törvény, és azt mondta ki, hogy ezek az ingatlanok – az iskolák épületei – az önkormányzatok vagyo­nát képezik, holnapután ugyanúgy jöhet egy olyan döntés, amivel ezeket az államnak adja – fejti ki Antal Árpád. A pert Sepsiszentgyörgyről Buzăuba helyezték át, mert, úgymond: Háromszéken a bíróság a nép haragjának a nyomása alatt áll. Buzăuban a visszaszolgáltató bizottság tagjait a közérdek ellen elkövetett hatalommal való, minősített visszaélés vádpont alatt bűnösnek találták. Abban az országban, ahol az, aki holtrészegen elgázol és gyakorlatilag kiirt egy egész családot, két év felfüggesztettet kap, a bizottság két magyar tagját három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
– Amikor a hírről értesültem, úgy éreztem, mintha engem ítéltek volna el három év börtönre, és meggyőződésem, hogy minden erdélyi magyar, de talán a tizenötmillió magyar kellene úgy érezze most magát, hogy három év börtönt kapott most azért, mert végezte a munkáját – mondja Antal Árpád. – Nem csaltak, nem loptak, hanem a közösség érdekében, tisztességesen a törvényeket betartva, végezték a munkájukat – teszi hozzá a megyeszékhelyi polgármester.
A kiegyensúlyozott, objektív és független román bíróság nagyobb dicsőségére, a bizottság egyetlen román tagja felfüggesztett büntetést kapott, mert – fogalmaz az indoklás – idős, és krónikus betegségekben szenved.
Markó Attila államtitkár, a visszaszolgáltató bizottság tagja érthetetlennek nevezte a döntést.
– Egy ilyen testület esetében, mint amilyen a miénk volt, a felelősség teljes mértékben egyforma. Tehát kortól, nemtől függetlenül a felelősség ugyanaz kellene hogy legyen. Én nem kétlem, és nem próbálom „eltüntetni” a román kolléga betegségét és életkorát, viszont a felelősség megállapításánál nem lehetnek ilyen különbségtételek – nyilatkozta Markó.
Ezek után döntött úgy Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor, hogy egyszemélyes tiltakozásba kezd, és július 6-án egy székely zászlóval kiállt a kollégium elé.
– Nem az volt a célja a tiltakozásomnak, hogy tömegeket mozgassak meg, hanem inkább az, hogy felkeltsem a figyelmet, és ország-világ elé tárjuk azt a gyalázatot, ami itt rajtunk megesett – nyilatkozta Sánta Imre.
Attól a naptól kezdve minden nap csatlakoztak hozzá olyanok, akik igazságtalannak tartják a Mikó-perben hozott ítéletet.
A rendszeresen jelen lévő Bagoly György röviden fogalmazza meg véleményét: „Azért jövök ide, mert azt szeretném, hogy az iskola kerüljön vissza az egyházhoz, és ne az államé legyen.”
A zászlóval őrt álló Korodi János úgy véli: ezt az épületet nem a dákok, nem a románok, hanem a magyarok építették, és a református egyház tulajdona, így hát annak is kell maradnia.
A bikfalvi lelkészt édesapja, idősebb Sánta Imre is támogatja.
– Ez az épület soha nem volt még a magyar államé sem, akkor hogy engedjük meg azt, hogy a román állam birtokába kerüljön. Ha minden közadakozásból épült ingatlan az államé, akkor az összes templomunkat elvehetik – véli idős Sánta Imre.
A tüntetéshez magyarországiak is csatlakoztak. „A jogbiztonság ilyen hiánya megengedhetetlen az Európai Unióban” – mondja Morocza Árpád Alsóörsről.
A helyszínen tiltakozó ívek aláírására is adott a lehetőség. Akárcsak a Mikó-per bírósági aktacsomójára utaló számmal elindult a 13020.ro honlapon, ahol egyébként fellelhető a kollégium visszaállamosítási kísérletéről és a bizottsági tagokat érintő döntésről szóló valamennyi információ, illetve a Mikó-ügy teljes története.
Sánta Imre azt mondja: a klérusnak, a politikumnak és a civil társadalomnak már rég radikálisabban kellett volna fellépnie a nyilvánvaló jogfosztás ellen.
– A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt, és arra van szükség, hogy megmutassuk, akár a polgári engedetlenség bizonyos eszközeivel élve, hogy nem lehet velünk azt tenni, amit éppen akarnak – állítja a bikfalvi lelkész.
Erre annál is inkább szükség van, mert a román igazságszolgáltatástól nem sok jó várható.
– A bírósági indoklás egész részeket vett át az ügyész érveléséből, és azt próbálta alátámasztani – avat be Markó Attila. – Például olyan egyezményről beszél az egyház és a kollégium között, amelyben különböző javak használatáról egymás javára lemondanak, de ez nem érinti a tulajdon kérdését. Az indoklás önmagának ellentmondva próbálja feloldani azt a körülményt, hogy korábban már megállapítást nyert: az iskola az egyház tulajdona. Természetesen fellebbeztünk, és minden olyan érvet elő fogunk venni, amit eddig még nem tettünk meg. Például a marosvásárhelyi Bolyai Kollégium ügyét, ahol hasonló per volt, és végleges döntés született arról, hogy az egyház tulajdonát képezi az iskola. Ezzel együtt nincs garancia arra – ismerve az alapfokú döntést –, hogy a fellebbviteli szinten egyértelműen és kétséget kizáróan előjön az igazság. Viszont bízom abban, hogy a közösség ereje – az igazság oldalán – nagyobb lesz, mint a bíróság ereje.
A református egyház szeptember elsejére szervezi az Igazság Napját. Déli tizenkét órára Sepsiszentgyörgyre várnak mindenkit, aki tiltakozni akar a Székely Mikó Kollégium újraállamosítása ellen.

Antal Árpád polgármester és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője tart sajtótájékoztatót a Mikó-ügy kapcsán

Erdély András

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 31. 

Mindenkit várnak a térre - Ne tereljük más felé a figyelmet a Mikóról

Antal András Árpád polgármester és Kató Béla püspökhelyettes: szombaton a Székely Mikó Kollégiummal kapcsolatos áldatlan történésekre kell összpontosítani

Sepsiszentgyörgyön a Csutak Vilmos-szobor előtt tartott tegnap sajtótájékoztatót Antal Árpád András, a megyeszékhely polgármestere és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a szombat déli tömegtüntetés előkészületeiről.

Mivel vagyona és munkatársának sorsa forog kockán, az Erdélyi Református Egyház a kezdeményezője és szervezője a szombati tiltakozásnak, az RMDSZ-szel együtt, amely a szervezet egyik tagjának, Markó Attilának a szabadsága is veszélyben forog.
Kató elmondta, a megmozdulás mottójának a Zsoltárok könyve, XVII. versének első két szakaszát választották, melyben Dávid így fohászkodik az Úrhoz: „Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.” Ugyanakkor hozzátette: az Igazság napjába az elmúlt 50, 60, 100 esztendő sérelmei, fájdalmai és igazságtalanságai is beleférnek, ennek ellenére ők most csak a Székely Mikó Kollégiummal kapcsolatos áldatlan történésekre szeretnének összpontosítani. Nem szeretnék, ha a résztvevők a többi, minket ért sérelem ez alkalomból való felemlegetésével elterelnék a román sajtó figyelmét a kollégium újraállamosítása, valamint az igazságtalanul kiszabott szabadságvesztések miatti felháborodásunkról.
Nemzeti ügyről lévén szó, mind a református egyház, mind az RMDSZ részvételre szólítja a magyar történelmi egyházak, a civil szervezetek és politikai pártok tagságát is.
Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 29. 

Nem szabad félni! - Kitartó a Mikóért kiállók csapata

Szombaton ötvenkettedik alkalommal vonult a Székely Mikó Kollégium elé Sánta Imre bikfalvi református lelkész és az időközben mögéje felsorakozók lelkes csapata, hogy tiltakozzanak az intézmény visszaállamosítási kísérlete ellen.

A tiszteletes elszántságának köszönhető, hogy a világ magyarsága még idejében tudomást szerezhetett a székelységet fenyegető újabb veszedelemről, és azt is megértette, hogy össze kell fognunk, mert a létünkre törnek a döntéshozókat mozgató sötét erők.
Az elmúlt hétvégén eme összefogás jegyében csatlakozott a tüntetőkhöz a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének küldöttsége is, amelynek tagjai a kialakult helyzetről lapunknak is nyilatkoztak. Lászlófy Pál István örökös tiszteletbeli elnök a következőket tartotta fontosnak elmondani: „A templom és az iskola egysége adja azt a biztonságot, amely a nemzetünk megmaradását szolgálja, ezért nyugdíjas magyar pedagógusként, de szülőként és nagyszülőként is határozottan tiltakozom a kollégium egyházi tulajdonból való kivonása ellen. Mi ebben a konkrét esetben is az igazság oldalán állunk, így nem szabad félnünk, hangot kell adnunk tiltakozásunknak, mert ha most engedünk, azt hiszik, hogy bármikor bármit megtehetnek velünk.”
Dr. Péter Sándor, a Kovászna megyei szervezet elnöke így vélekedett:
„Attól tartunk, hogy az iskola visszaállamosítása után a hatalom újabb ellenünk irányuló lépéseket tesz, amelyek következtében lassan elveszítjük az elmúlt 22 év alatt kínkeservesen kiharcolt jogainkat. Mivel az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy e jogállamnak bemutatott országban a legelképesztőbb fordulatok is megtörténhetnek, nekünk is fel kell készülnünk minden lehetőségre.”

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 27. 

Az MPP inkább hallgat - Autonómia-tüntetést akarnak

Nem lenne helyénvaló, ha bármelyik politikai párt kisajátítaná az Igazság Napját. Szeptember elsején hagyni kell az egyházat érvényesülni, és ha valakinek igazán joga van szólni, az Sánta Imre – hangoztatták a Magyar Polgári Párt szerdai sajtóértekezletén. 

 

Az MPP tagjai hetek óta részt vesznek a bikfalvi Sánta Imre kezdeményezte tüntetésen, időnként az elnökség tagjai is megjelennek a Székely Mikó Kollégium előtt, de szeptember 1-jén nem kívánnak szót kérni.

– Arra biztatjuk tagjainkat, de minden magyart, hogy vegyen részt az Igazság Napján szervezett sepsiszentgyörgyi tüntetésen, de nem tartjuk helyénvalónak, hogy politikai pártok már kampányfelelősöket is kineveztek, és szónoki beszédeiket készítik elő – mondta Bálint József. – Ez nem pártoskodás kérdése, ez minden magyar ügye. A visszaszolgáltatás kérdése egyáltalán nem tekinthető lezártnak. Évek óta semmit sem kaptunk vissza, pedig magyar párt volt a kormány tagja – dohogott a MPP megyeszékhelyi elnöke.

Kulcsár-Terza József arra emlékeztetett, amikor Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, vállalta, hogy minden, jogtalanul államosított ingatlant visszajuttat eredeti tulajdonosának, de ez nem történt meg.

– Úgy látjuk, hogy a szeptember 1-jei tüntetésnek többnek kell lennie, mint a Mikó államosítása elleni tiltakozás. Az Igazság Napján az autonómiáért kell tüntetni, mert az megoldaná többek között a tulajdonjog kérdését is – vélekedett az MPP megyei elnöke.

Az MPP arra számít, több tízezer ember követeli majd, hogy a Székely Mikó Kollégiumot ne vegyék el a református egyháztól, és hogy a visszaszolgáltatási bizottságban munkájukat végző személyek ellen szüntessék be a büntetőjogi eljárást.

Erdély András

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 23.

Tízezreket várnak a tüntetésre - Egységes fellépést akarnak a Mikó-ügyben

Markó Attila, az ügy egyik elítéltje Tamás Sándor és Antal Árpád között

Tízezreket várnak a szeptember elsejére meghirdetett tüntetésre, tiltakozni a Székely Mikó Kollégium elorozását lehetővé tevő bírósági döntés ellen. A tüntetés előkészületeiről beszélt a tegnapi sajtótájékoztatón Tamás Sándor megyetanácselnök, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, valamint Markó Attila, a visszaszolgáltató bizottság egyik elítélt tagja.

A megyeszékhelyi Tein teázóban csütörtök reggel megtartott sajtótájékoztatón elsőként felszólaló Antal Árpád András polgármester szerint a Mikó-ügyként elhíresült eljárásnak két lehetséges forgatókönyve van. Az egyik értelmében, Buzău városában egy hoz­zánem­értő vagy akár rosszindulatú, esetleg egy kicsit magyarellenes bíró mindenféle politikai befolyástól mentesen hibás döntést hozott. A másik az erdélyi magyar közösség megfélemlítését szolgáló politikai megrendelésről szól, mellyel egyúttal a reakcióképességünket is tesztelik. Bármelyik is fedi a valóságot, nekünk meg kell mutatnunk, hogy sokan vagyunk, erősek vagyunk, s képesek arra, hogy megvédjük tulajdonunkat és ártatlan társainkat.

Tamás Sándor megyetanácselnök számára teljesen világos, hogy ebben az esetben nem jogi, hanem politikai kérdésről van szó. Jól látszik ugyanis, hogy a láthatatlan hatalom képviselői az elmúlt évtizedekben megindult visszaszolgáltatási folyamatnak szeretnének véget vetni, és azt meg akarják fordítani. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Székely Mikó Kollégium Háromszéknek, Székelyföldnek és az erdélyi magyarságnak jelképes intézménye, így elvesztése az egész nemzeti közösségünket érzékenyen érinti. Elvevésének szándéka sem véletlen, hanem a szocialista-liberális kormány (és annak helyi képviselői által megyei szintre is legyűrűztetett) nyíltan magyarellenes intézkedéseinek egyike. Mindezek tudatában ki kell állni minden olyan magyar ember mellet, akit a közösségért végzett becsületes munkája miatt ér bántódás, s az újraállamosítást sem szabad megengedni. Ezért a szeptember 1-jén esedékes sepsiszentgyörgyi tüntetésre várnak minden magyart, Szatmártól Kézdivásárhelyig, hogy hangot adjanak felháborodásuknak.

A 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Markó Attila hangsúlyozta, hogy ez a becstelen eljárás nemcsak társai és ellene irányul, hanem az erdélyi magyarság egésze ellen is. Mivel az alapfokú ítéletnek még jelen pillanatban sincsen indoklása, csak annak tényét tudták megfellebbezni. Ennek nyomán október 5-ére tűzték ki az első tárgyalást a ploieşti-i táblabíróságon, melynek határozata már jogerőre fog emelkedni. Az általa elmondottakból az is kiderült, hogy az ügyben meghozott ítélet kétszeresen igazságtalan, mert a visszaszolgáltató bizottság annak idején csupán az iratcsomókat vizsgálhatta, döntési hatáskör nélkül. Azt ugyanis már az alkalmazandó jogszabály meghozta, az illető ingatlanoknak mellékletében való felsorolása által.

A sajtótájékoztató végén arra is fény derült, hogy az Igazság Napjának nevezett szeptember 1-jén bekövetkező tiltakozó megmozduláson a négy erdélyi történelmi egyház (katolikus, református, evangélikus, unitárius) elöljárói mellett Tőkés László és Kelemen Hunor fog beszédet mondani. Rajtuk kívül jelen lesz Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke is.

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 17.

Czegő Zoltán: Egy nép az úr leheletében

Ha még Mózes könyve is a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium mellett szól, akkor mi nem veszíthetünk. Nagy Boldog Asszony anyánk ünnepén lejöttek a Görgényi Református Egyházmegye papjai, esperese, presbiterei, átjött az udvarhelyi esperes is. Soha ilyen istentisztelet nem volt ebben a tisztességben megmaradt városkában.
Mintegy százan voltak jelen, és egymás után, csak lélegzetvételnyi szünetekkel hangzottak el a zsoltárok. Uram, Te szerkesztetted, sugalltad, intetted be ezt a prédikációt.
Aki belénk lehelte a tudatot meg a lelket, az, csak az tehette.
Megnőtt erre az órára a ránk ügyelő ügyeletes csendőrök száma is. Nem zavartak.
Mózes könyvéből az idézet a palástban megjelent lelkészek kezében, hatalmas betűkkel: NE KÍVÁND FELEBARÁTOD HÁZÁT! Én itt nagybetűkkel, felkiáltójellel írom, mert a magyar nyelvtanban nincs olyan figyelmeztető jel, amely ide illenék. Könnyező jelet, áhítat jelét, a köszönet jelét nem vezették be még.
Urunk, te voltál és vagy hajlékunk, és most a román állam el akarja venni a Kollégiumot, szellemi hajlékunkat... Minden könyvünkben, minden esedezésünkben, minden tevékeny hétköznapunkban benne van házunk és nemzetünk védelme. És benne Mózes könyvében is tán. Másképp meg nem élhetünk.
A tüntetést kezdeményező fiatal bikfalvi lelkész minden bizonnyal bevonul egyházunk történetébe. Melyikbe? Valamelyik magyar egyházéba, s mindahányba. Sánta Imrét ma másfél órára helyettesítette maga az Egyház az imában, a Görgényi Református Egyházmegye képében.
Ha Isten az embert a maga képére formálta, igen-igen szép volt a Mindenható ezen a feledhetetlen ünnepi délutánon. Búcsúztak a lelkészek: – Békesség veletek, békesség Istentől.
Mi elköszöntünk. Boldog lehetett a mi Sánta Imrénk: vele vagyon egy egész nép! Mert igaza van.
A gyermekek a tegnapi tüntetésen magyar koronás címert rajzoltak a járdára. A görgényiek egyike se lépett a rajzra.

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 16. 

Willmann Walter: A próbakő neve Mikó

Úgy tűnik, kissé nyugisan poroszkálunk a Mikó-ügy mellett, holott hosszú évek óta igazi, nagy lehetőség a közösségi kísérletekre. Egészen pontosan azt felmérni, hogy képes-e a magyar közösség valami fontos ügy mellett kiállni, ugyanis érthető okok miatt a politikusai ezt nem szeretik feszegetni, s mielőtt tovább lépnénk, itt elkelne pár mondatnyi magyarázat.
Tucatnyi kolumnát összeírunk arról, hogy egyre keményebb és magasabb falnak ütközik a véleményét érvényesíteni akaró román értelmiség a politika által behálózott média miatt, és ezért már veszélybe került a szabad véleménynyilvánítás, ugyanakkor a hazai magyar közösség nem működtet még csak kísérletképpen sem ilyesmit.
Ugyanis míg a román értelmiség több blogportálon is átlátható módon, tucatszám megosztja egymással és a nagyközönséggel a véleményét, és ily módon legalább rávilágít a létező kommunikációs katasztrófára, a magyarok még csak meg sem kísérlik ezt. Mert nekünk tévénk nincs ugyan, de ugye milyen szép számban rádiózunk, és milyen sok újságunk van – a tömbben. Amely médiával pedig csak annyi a baj, hogy gazdasági és – sajnos – létszámbeli okok miatt túlságosan közel van, vagyunk a politikusokhoz.
Ez persze nem baj, hiszen nem leprások azok, az embernek lehet politikus barátja, komája, szomszédja, elmehet vele biciklitúrára, de igenis, veszélyes az újságíró és a politikus közelsége, amikor kényes kérdések merülnek fel. Ennek pedig egyszerű oka van, a hitelesség kérdése. A politikai mindennapokba nagyon sok minden belefér, ha az ember sikereket akar elérni, a média pedig más szinten működik, és ha túl közel vagyunk – márpedig ez van –, az olvasó nem kaphat két, jól elkülöníthető véleményt, ami meg a maga során erősíthetné az ügyet.
Ezért kissé gyanakodva szemléltem előbb a mikós www.13020.ro) honlapot, de alaposabb szemügyre vétel után megnyugtató például a kezdeményezők listája, hiszen a politikusokat kell megbíznunk, hogy többek közt a közösségi vagyonunkat megvédjék. Mert a Mikó az, és ha rossz törvény miatt veszélybe kerül, törvényt kell változtatni, és meg kell mozgatni minden követ, hogy az intézményt az kezelje, akire a létrehozó közösség rábízza azt. Ez a feladat.

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 14. 

Világhálón a Mikó-ügy - Aláírásgyűjtés is indult

A világhálón a www.13020.ro címen található a Mikó-ügy néven elhíresült visszaállamosítási kísérletet, annak fejleményeit és következményeit bemutató honlap, amely az eljárás elleni tiltakozó aláírásunk rögzítésére is lehetőséget teremt.

Rákattintva többek között megtudhatjuk, hogy a honlap nevét adó számsor nem véletlen, hanem azon bűnügyi dosszié nyilvántartási száma, amely a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nyomozati anyagát tartalmazza. Betekintést nyerhetünk a Székely Mikó Kollégium történetébe, valamint a per előzményeibe, alakulásába, az ellentmondásokkal tűzdelt folyamatba, amelynek számunkra gyászos üzenete van.
A történtek tudatában jó lenne megszívlelni, és közösen megakadályozni, hogy az álnokul jogi keretbe bújtatott, de annak fittyet hányó bődületes ítélet végleges formát öltsön. Ez összefogással ma még elérhető, viszont ha most igazunkból engedünk, a jussunkért folytatott küzdelem az idő múlásával egyre nehezebbé válik.
Sánta Imre bikfalvi református tiszteletes vezetésével naponta 17 és 19 óra között – vasárnap kivételével – továbbra is folytatódik az iskola előtti néma tiltakozás. Illyefalva és Szotyor képviselői is már huzamosabb ideje csatlakoztak a megyeszékhelyi reformátusok, katolikusok, evangélikusok és unitáriusok csoportjához, és ez így van rendjén.
Sérelmünk közös, így a harcunk is nemzetivé kell hogy terebélyesedjen, mert eredményben csak így reménykedhetünk. Éppen ezért az őseink verítékével épített kollégium előtt tüntetők oda várnak minden nemzete sorsát szívén viselő magyart, hogy jelenlétével és imájával erősítse soraikat.

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 10. 

Ki kell tartanunk - Agorává növi ki magát a tüntetés

Sánta Imre lelkész bibliai idézeteket olvas fel a résztvevőknek

Kis híján egy hónapja tart a Székely Mikó Kollégium perében hozott ítélet elleni tiltakozás Sepsiszentgyörgyön. Kezdetben csak egy maréknyi ember csatlakozott a Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor által kezdeményezett megmozduláshoz, mára már megközelítőleg 50 fő állandó jelenlétére lehet számítani.

Ők alkotják azt a kemény magot, mely a tűző napon, de a mostanáig egy alkalommal előforduló zuhogó esőben is kitart, és jelenlétével nyomatékot ad igazságtételt szorgalmazó követelésének. Hozzájuk hosszabb-rövidebb ideig csatlakoznak a tudatosan érkezők vagy éppen arra járók, olykor jóval száz fölé duzzasztva a résztvevők számát.
Eszmék, életutak, tapasztalatok, értesülések megismerésének, kicserélésének és megvitatásának színhelyévé vált a híres iskola előtti sétány, ugyanakkor sorsunk alakításának fontos helyszínévé is. Hisz a megjelenők ittlétükkel nap mint nap bebizonyítják, hogy nem fogadják el a hazugságot, nem hajtanak fejet az igazságtalan döntések előtt, és szülőföldjükön nem hajlandók kiszolgáltatottságban élni. A bibliai idézetek félóránkénti meghallgatása és az egymás mellett elmormolt ima pedig lelket, szívet, jellemet erősítő közösségi élménnyé nemesíti ezt az együttlétet.
Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. augusztus 3. 

Magyarokon esett seb – villáminterjú Markó Attila államtitkárral

Szerzõ: Hírmondó   |  A cikk megjelenésének dátuma: 23/07/2012

A Mikó-ügy egyik elítéltje, Markó Attila (jobbról) államtitkár is beállt a sepsi­szentgyörgyi tiltakozók közé

Sánta Imre bikfalvi református lelkész kezdeményezésére már második hete tart a Székely Mikó Kollégium jogtalan kisajátítatása elleni néma tiltakozás az iskolaépület előtt. A múlt hét elején a visszaszolgáltatás okán alapfokon 3 év börtönbüntetésre ítélt Markó Attila államtitkár is beállt a tiltakozók közé, hogy így köszönje meg az igazság érvényesítése érdekében történő sepsiszentgyörgyi erőfeszítéseket. Megragadva az alkalmat, rövid interjút készítettünk vele.

– Államtitkár úr, született-e végre indoklás a Mikó-ügyben hozott hírhedt ítélet kapcsán?
– Még nem, és ez azért is sajnálatos, mert annak hiányában nem tudjuk megfogalmazni és benyújtani a fellebbezésünket. Az ügyet nagy érdeklődés övezi, ami a tények ismeretében nem meglepő. Mi is türelmetlenül, ugyanakkor kíváncsian várjuk, miként próbálják ránk bizonyítani vétkességünket.
– Jelen pillanatban milyennek ítéli meg a helyzetet?
– Nem valami rózsásnak, mert amint már több ízben is elmondtam, ha egy bíróság figyelmen kívül hagyja a tábla-, illetve alkotmánybíróság által meghozott, jogerős döntéseket, akkor nem beszélhetünk tárgyi tévedésről, és sajnos, ki kell mondanom, hogy a romániai igazságszolgáltatás valóban nem független. Ebben az esetben viszont nekünk nem elegendő pusztán jogi érvekre támaszkodni igazunk érvényesítésében, hanem azt is meg kell mutatnunk, hogy ez a magyarságon esett sebet, és az általa okozott fájdalmat nem lehet könnyűszerrel érzésteleníteni.
– A fellebbezésen kívül milyen lépéseket szándékoznak tenni?
– Minden olyat, mely közelebb visz az igazság kiderítéséhez, belföldön és külföldön, a médiában és a nép körében egyaránt. Az államelnök felfüggesztése folytán az országos média figyelmét elkerülte a mi vesszőfutásunk, ezért eddig nem is terveztünk tömeges megmozdulást, azonban szeptember elsején már erre is készen állunk.
– Ebben kinek a segítségére számítanak?
– Minden magyar emberére, ez a történet ugyanis túlmutat mindenféle politikai nézeten, szemléleten és pártálláson. Éppen ezért én azt kérem mindenkitől, hogy ne pártzászlókat lengessünk ebben az ügyben, hanem a magyar öntudat lobogóját emeljük a magasba. Ezt a napot az Igazság napjának neveztük el, így próbálunk minden épkézláb magyart kivinni az utcára, ugyanis ezért az igazságért valamennyien ki kell álljunk. Természetesen a külföldi közvéleményt is magunk mellé kell állítanunk, ezért igazunkról egy nagyon széleskörű és meggyőző tevékenységet kell folytatnunk minden szóba jöhető nemzetközi fórumon.
– Szeretne valamit üzenni az elhangzottakkal kapcsolatban?
– Arra kérem honfitársaimat, úgy készüljünk szeptember elsejére, mint egy gyermek születésére. Folyamatosan erősítenünk kell magunkban az igazságtudatot és a kiharcolásához szükséges elszántságot!
Bedő Zoltán

Forrás itt. 

Folytatódik a tüntetés - Két egyházmegye lelkészei is tiltakoztak

Ötödik napja tiltakozik a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen Sánta Imre bikfalvi református lelkész, s mint arról szerda délután megbizonyosodhattunk, lassan ugyan, de szaporodik a köréje csoportosuló tüntetők száma is.

Szinte minden korosztály képviseltette magát a kb. másfél tucatnyi tiltakozót számláló csoportban: volt közöttük középiskolás, egyetemista, középkorú és nyugdíjas egyaránt. Ezt megelőzően, délben az iskolát körül álló csendőrök és rendőrök karéjában gyülekeztek a székelyudvarhelyi és a sepsi református egyházmegyék lelkészei, hogy jelenlétükkel nyomatékosítsák rosszallásukat a tudomány háromszéki fellegvárának a református egyház kebeléből való kiszakítási kísérlete ellen.

A hatóságokkal való rövid egyeztetés, s a palástjuk felvevése után az épület előtt felállított iskolamentő és igazgató, Csutak Vilmos (1878–1936) szobrának két oldalán felsorakozva fohászkodtak az Úrhoz, hogy tegyen igazságot.

Isten szolgáinak gyülekezése láttán és hírére több mint 50 sepsiszentgyörgyi lakos verődött össze, azonban a minden mozgást árgus szemekkel figyelő csendőrök és rendőrök megakadályozták, hogy a két tömeg egyesüljön. Intézkedésük következtében a helybeliek csak az út túlsó feléről figyelhették a kollégium előtt történteket.

Kérdésünkre Sánta Imre és a pár napja hozzá társult Mátyás István angyalosi lelkipásztor elmondta, 14 és 16 óra között továbbra is folytatja tiltakozó és figyelemfelkeltő tevékenységét, melyhez az idő múlásával reményeik szerint egyre többen fognak csatlakozni.

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. július 12.

Javaink védelmében - Tüntetések a Székely Mikó Kollégium ügyéért

Ebben a hónapban 14 és 16 óra között (vasárnap kivételével) naponta megismétlődő egyéni tiltakozó akcióba kezdett péntek óta Sánta Imre bikfalvi református tiszteletes a Székely Mikó Kollégium főbejárata előtt.

 

 

Elszántan áll a tűző napon a lelkipásztor egy székely zászló és néhány melléje szegődő jóérzésű ember társaságában, titkon azt remélve: előbb-utóbb tömegek csatlakoznak hozzá. Kezdeményezésének okát firtató kérdésünkre a következőket válaszolja:
 „A buzăui bíróság néhány nappal ezelőtt meghozott ítélete szerint a Székely Mikó Kollégium épülete nem illeti meg az Erdélyi Református Egyházkerületet, ezért a tulajdonjog telekkönyvből való törlése mellett az egyházat 1 137 856 lej kifizetésére kötelezték jogtalan használatért, s börtönbüntetést szabtak ki a visszaszolgáltató bizottság tagjaira. Az én iskola előtti jelenlétem tiltakozás eme igazságtalan döntés ellen, amellyel véleményem szerint nagy csorbát szenvedett a romániai jogállamiság, mert precedenst teremthet más, már visszaszerzett közösségi tulajdon bármikor, bárkitől való megvonásához. Megnyilvánulásomat figyelemfelkeltőnek szántam, s a jelenlétem által megfogalmazott üzenetet el szeretném juttatni az illetékesekhez, köztük nemzeti közösségünket a különböző fórumokon képviselőkhöz is. Azt remélem ugyanis, hogy szóvá teszik eme sérelmünket, és orvoslást keresnek rá. Tiltakozásom nyomatékosabbá tétele érdekében idevárok minden nemzetéért és annak jövőjéért aggódó, a közösségi és egyházi tulajdon iránt is felelősséget érző, jóhiszemű magyar embert, hiszen ez a kettő szorosan összefügg egymással.”
Magam is a tíztagúra szaporodott társasághoz csatlakozom, de kénytelen vagyok a körülöttünk egyre nagyobb feltűnőséggel és gyakorisággal forgolódó rendőrautókra is felfigyelni. Néhány perc múlva kellemes meglepetés ér, ugyanis hozzánk csatlakozik Berry Keyser is Hollandiából, Nemes Kati névre hallgató székely feleségével, és miután megtudakolja ottlétünk okát, egyetértése jeléül és a székely–holland barátság nevében percekre átveszi a székely lobogót. Amint később kiderült, Varsseveld városában maga is újság-­író, így e küzdelem híre általa messzire szárnyal. A következő esetnél ő ugyan nem volt jelen, viszont a Duna TV tudósítója igen, így lencsevégre kaphatta, miként igazoltatnak fényképezőgépem használatáért a túlbuzgó csendőrök, akik újságírói igazolványaim bemutatása ellenére is feljegyezték személyi adataimat. Lelkük rajta, de ezúton is üzenem nekik, hogy bár szándékukban állt, fellépésükkel a jelenlévők közül senkit sem sikerült megfélemlíteniük.
Ott tartózkodásunk alatt kaptuk a hírt, hogy a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen, s a már megszerzett javak védelmében tüntetést tartottak ma délben a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye képviselői is. „Anélkül, hogy minősítenénk a buzăui bíróság ítélethirdetését, föl szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy a restitutio in integrum még igen messze van, és a Székely Mikó Kollégium ügyének beláthatatlan és kiszámíthatatlan következményei lehetnek, ami veszélybe sodorja részben visszakapott javaink biztonságát” – szögezte le lapunknak Antal Zoltán székelyudvarhelyi esperes. Közölte: ma 14 órától Sepsiszentgyörgyön folytatják a székely anyavárosban elkezdett tiltakozásukat. Remélhetőleg ezúttal Háromszék fővárosának lakói sem maradnak távol.

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. július 11. 

Tüntessen a polgármester is!

A Székely Mikó Kollégium ügye a romániai törvényesség és a székely kitartás próbája. A Sánta Imre bikfalvi tiszteletes által szervezett néma tüntetés résztvevői közé várjuk Antal Árpád szentgyörgyi polgármestert, a képviselőtestület magyar érzelmű tagjait és a sepsiszéki SZNT-küldötteket is! Ekkor lesz a tiltakozásnak igazi súlya. Az igaz ügyünk melletti kiállás minden székely–magyar ember lelkiismereti kötelessége. Mi is mellétek állunk hamarosan. Emlékezzetek Reményik Sándor örökérvényű soraira: „Ne hagyjátok a templomot és az iskolát!”
Éhn József, a 2009. március 15-i, sepsiszentgyörgyi ünnepség szónoka

Székely Hírmondó, 2012. július 17. 

Száznál többen tiltakoztak - Öntudatra ébred Sepsiszentgyörgy

Minden jel arra mutat, hogy öntudatra kezd ébredni Sepsiszentgyörgy és Háromszék népe, ugyanis – a kezdeti 2-3 személyhez képest – hétfőn kis híján 100 fő tiltakozott a Székely Mikó Kollégium egyházi tulajdonból való kisajátítása ellen.

A tömeg összetétele is reményre ad okot, ugyanis a szüleivel érkező, alig néhány éves gyerektől a középiskolásokon és egyetemistákon át a 90 éves Erőss Jánosig minden korosztály képviseltette magát. A jelenlévők kis csoportokba verődve beszélgettek, valamennyien egyetértve abban, hogy meg kell akadályozni az iskola újabb kisajátítását.

„Az, hogy összegyűltünk ide, annak a jele és felmutatása, hogy elszántak vagyunk, és szavak nélkül, hangtalanul ugyan, de tiltakozunk egyházi ingatlanjaink, nemzeti közösségünk vagyonának védelmében” – vélekedett a tiltakozást elindító Sánta Imre bikfalvi lelkipásztor.

Krizbai Imre baróti református lelkész kérdésünkre, hogy miért áll a Székely Mikó Kollégium kapujában, a következő választ adta: „Mert felháborított az a bírósági döntés, amely a kollégiumot a református egyház kebeléből ki akarja szakítani, de hívott engem Makkai Sándor, Csutak Vilmos, hívtak a nagy emberek, akik itt végeztek, ebben az iskolában, s hívott az igazságért mindig kiálló és ellenzékiként viselkedő református egyházam is.”

Valószínű, ez hozta oda a 71 éves, mozgássérült Konnát Zoltánt is, szintén sérült feleségével együtt, akik elmondták: nem tűrhetik szó nélkül, hogy volt iskolájukat babarongyként ide-oda csatolják, jogos tulajdonosaik beleegyezése nélkül. Elhangzott szavaik remélhetőleg az eddig közömbösöket is rádöbbentik fellelőségükre, és belátva, hogy nekünk kell megoldanunk saját gondjainkat, ők is a tiltakozók sorába állnak.

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. július 18. 

Jöjjetek a kapu elé, emberek!

Az egyik papunk tartja a zászlót, Sánta Imre tiszteletes Bikfalváról. Állunk az államosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium kapuja előtt. A pap vállán a zászlórúd a székelyek lobogójával. Nekem Kapisztrán János jut eszembe, aki a szerzetesi csuha fölött a magyar zászlót lobogtatta 1456-ban, úgy toborzott nagy sikerrel sereget Hunyadi János seregébe, hogy Nándorfehérvárt a töröktől visszavennék. Sikerült.

Eszembe jut Sánta Imre tekintete előtt Tomori Pál püspök is, aki a végzet ellen rántott kardot Mohácsnál 1526-ban, vezére volt az oktalan magyar vállalkozásnak, a szervezetlen királyi seregnek. Neki nem sikerült. II. Lajoska idétlen s tehetségtelen királyocskánk nem várta be sem Zápolya erdélyi seregét, sem Török Bálintot, se Győrből a rettenetes zsoldoshadat. Neki a falnak, úgy ment a magyar királyostól, hogy még a török sem hitte el, hogy csak ennyire futotta.
Most egy kis néptöredékünk papja tartja a zászlót a híres kollégium kapuja előtt, hogy toborozna sereget: meg kell menteni a minap államosításra került híres kollégiumot! Mert amit a román államosít, azzal azt tehet, amit akar. Lehet, zöldséglerakat lesz iskolámból, a miénkből, az enyémből, emberek! Lehet, román tagozatos vagy teljesen román iskola válik a főgimnáziumból. Mert velünk ez is megeshet. Mert velünk azt teszen a román, amit akar. Mivé vált a magyar Erdélyben, a Székelyföldön? Kiáltva teszem fel a kérdést szűkre zsugorított szülőföld-hazámban. Hát nem volt elég, amit elműveltek Nyirő Józseffel ezen földön májusban? Azt sem érdemeljük meg gyávaságunkban, hogy kivirágozzanak földünkön a fák.
Államosítják azt az intézetet, amelyet 150 évvel ezelőtt közadakozásból, református egyházi támogatásból, Hídvégi gróf Mikó Imre adományából építettek nekünk, s nem Ilfov megye, nem Bukarest pénzéből. Magához kaparja Ponta kormányfő taknyoska kedvében azt, ami még a miénk volt. 1954-ben létesítettek román tagozatot először a Mikó Kollégiumban. Brassóból, árvaházakból szedett-vedett népséget költöztettek oda, hogy apparitor korunkban (latin, szolgálatos nagydiákot jelent) kényszerítenünk kellett esténként lábmosásra őket, reggel mosakodásra, reggeli tornára. Sírtak, hogy hideg a víz...
Most sírunk, mert hideg a kormány lelke. Nem is melegedik föl az soha irányunkban. Ezért állunk a bikfalvi pap mellé némán minden nap 14 órától 16 óráig a kapu előtt. Kedden rendőrautó állott meg, igazoltattak, feljegyeztek, be is börtönözhetnek, noha csak némán álltunk ott, s állunk ma is. Jöjjetek mellénk! Jöjjön a magyar az új Kapisztrán János mellé.
Mi semmire nem megyünk, mert egyetlen vezérünk a nagy pártos hajcihőben ez a pap. Jöjjetek Szentgyörgyre, emberek, el ne hagyjatok, jöjjetek Kézdiről, Udvarhelyről, mert hasonló sorsra jutnak a ti iskoláitok is! A románnak minden sikerül, ha engedjük. 1916-ban mészárolták a székelyt a suttyomban, éjjel betörő „szövetséges” románok, öltek, raboltak. Most megint elragadják azt, amit építettünk. A hámot sem ismerik, de szakadatlan ostromolják mindazt, amit építettünk, alkottunk.
Hát nincs már Agyagfalva? Nincs kökösi híd, és nincs Gábor Áron?
Mărășești-nél minden harmadik elesett katona magyar volt – ez a román dicsőség, urak, pártos taknyoska karrieristák! Ez. Én mondom, én, aki azok közé tartozom, akik nem tudnak, mert nem akarnak hazudni.
Jöjjetek a kapu elé, mert ha ezt a kaput is betörik a románok, akkor oda Erdély, oda a mi Bizáncunk.
Elveszik egyházainktól a tulajdont. És ezen a napon megkapta a román ortodox egyház a sepsiszentgyörgyi új, óriásira épített egykori Nemzeti Bank épületét. Hallod, ember? Ott a példa, a Nyirő Józsefé: mai napig sem tudjuk hol vannak temetetlen hamvai Udvarhelyt. Hát erre a sorsra jutunk mind, hogy temetetlen szállnak poraink a román szélben, s írmagunk sem marad.
Jöjjetek egy szentgyörgyi kapu elé, ahol annyi ezer diák könnyezett, kiballagván a bizonytalan életbe! Jöjjetek, Kapisztrán Jánosok, Tomori Pálok és Vitéz Jánosok, jöjjetek papok, jöjjetek jobbágy magyarok a kapu elé! Én hívlak. És ha lakat alá kerülök, jöjjetek a börtönöm falai alá! Meghallom én az igazak lépteinek hangját, meg én.

Czegő Zoltán

Székely Hírmondó, 2012. július 13.